Én reagálom túl?

21/L

Van egy srác (23 éves) egy társkeresőn ismertem meg, azt mondta hogy 3 év után én vagyok az első akivel ismerkedik és komolyan gondolja a dolgot. Szinte 0-24 beszélgettünk, több napon át akkor kelt fel amikor én csakhogy mosolyt csaljon ezzel az arcomra. Találkoztunk 1x, pár napra rá megvolt a forgalmi vizsgája ami sikeres volt. Utána belázasodott és azt mondja hogy ő olyankor depressziós és nincs kedve beszélgetni senkivel vagy csak keveset. Alszik és sorozatozik egész nap. Viszont én nem tudom elképzelni azt,hogy ha akarsz valakitől valamit akkor hogy tudod megállni,hogy órákon át nem beszélsz vele? Megkérdeztem tőle,hogy változott e benne valami esetleg és ha igen akkor elmondaná e, azt mondta hogy igen, és igazából elhiszem neki. Ami még nekem is új mert irtóra bizalmatlan vagyok mindenkivel. Az a baj,hogy magamhoz hasonlítok mindenkit amit nem kéne és ha valamit nem úgy csinál a másik fél mint ahogy én azt gondolom akkor már elkezdem a dolgokat túlagyalni.

Borzasztóan tudok ragaszkodni és ha nem válaszolnak órákon át akkor azt hiszem,hogy szándékosan ignorálnak. Pár napig amíg nem jön helyre nem akarom őt zargatni és ezt meg is írtam

neki, mire ő azt mondta hogy nem zargatom.

Nem tudom mivel kössem le magam amíg nem ír, vagy hogy legyek türelmes anélkül, hogy rosszul érezném magam és várnám hogy mikor ír már.

Mondták mások is,hogy magam alatt ásom a fát és forgatom be magam ezzel az állandó aggódással. Igazuk lehet?:/