Hogyan fogadjam el magamban hogy sose leszünk együtt?

Találkoztam valakivel akivel nagyon jól alakult minden, jó randik, egyforma, őszinte és szeretetteljes a szeretetnyelvünk (apró puszik, ölelések, kézfogás, végre nem kellett kérnem, mint a korábbi partnereknél)

Szóval alapvetően mindketten tudtuk hogy nem lesz párkapcsolat mert külföldön ismerkedtünk meg én pedig heteken belül hazaköltözök.

Nem szerettem bele, de azt nagyon szerettem ahogy viselkedett velem, törődött és hogy végre valaki figyelt rám szex közben is.

Viszont hogyan fogadjam el magamban hogy ez ennyi? Valakivel hónapokat megosztottam az életem, úgy viselkedtünk mint egy párkapcsolatban majd hazamegyek és ennyi volt?

A kötődési stílusom mély, de nem tudom eldönteni hogy az agyam felülértékeli, mert 1. Külföldi, 2. Végre úgy bánt velem ahogy szerettem volna mindig is.

Az előző párkapcsolati tapasztalataim vegyesek, az előző kifejezetten toxikus volt. A jelenlegiben visszaszereztem a testem szeretetét, hangsúlyt kapott az intimitás fontossága.

Mégis szomorú érzés hogy ez megszakad csak úgy. Sosem fogom látni merre alakul az élete mert közösségi médián nem aktív

Szeretnèk kevésbé érzelmes lenni, tanulni ezt, de közben meg olyan jó embert találtam, így nehéz elengedni

Szóval hamarosan elválunk és nem tudom mit mondjak, azt mindenképp elakarom mondani nekem ez mennyit jelentett személyesen meg hogy a jövőre nézve sok sikert kívánjak, de mi a legjobb? Előre leszögezni hogy ne beszéljünk utána soha? Mert azt se akarom semmiképp hogy netalántán találkozunk még valahol és nem fogjuk tudni abbahagyni…