Miért mondják egy nem kielégítő kapcsolatban szenvedő embernek gyakran mások, hogy "hagyd ott, majd megtalálod azt, aki a tenyerén hordoz stb."?

Erre nem lehet választ adni, semmi nem garantálja, hogy lesz jobb kapcsolatod ezután.

Mérlegelj és akkor lépj ki egy kapcsolatból ha azt érzed egyedül is jobb lenne mint vele.

Sablon biztatás. Van benne segíteni akarás, csak nem igazán kalkulál a valósággal. Mert az meg ez, amit leírtál, hogy közel sem biztos, hogy jön, megtalálod. Lehet, hogy ugyanolyan vagy más módon és/vagy mértékben rossz lesz a következő, vagy nem lesz, csak tartós egyedüllét. Különösen nagy a valószínűsége ennek, ha előtte sem nagyon alakultak (jól) a dolgaid ilyen téren.

Akik ezt tanácsolják, azok azzal is indokolják, hogy mert akkor legalább az esélyt megadod, de ez sem valami helytálló. Nem attól függ, hogy belép-e az életedbe az, akinek "kell", hogy te épp egyedülálló vagy vagy sem. Attól sem, hogy vársz rá, aktívan teszel érte vagy teljes mértékben elengeded a témát. Igazából ez szerencse kérdése, az meg befolyásolhatatlan. Pl. pont tegnap volt itt egy kérdés, hogy kinek hogy sikerült kilépnie egy se veled-se nélküled kapcsolatból, írta az egyik hozzászóló, hogy csak az segített, hogy jött valaki más, aki AZONNAL elsöpört mindent. És mennyi ilyen meg hasonló van... Egyáltalán nem törvényszerű, hogy egyedülállónak "kell" lenned hozzá, lehetőleg huzamosabb ideig, tökéletesen lezárva, feldolgozva, elengedve az előzőt, magadat is tökéletesre fejlesztve stb.

"Honnan veszik a tanácsadók?"

Sehonnan. Ezt nem a tanácsadók szokták hajtogatni, csak az itteni hozzászólók, akiknek kellemesebb illúziókat dédelgetni, mint szembenézni a reális esélyeikkel. Kisebb részt pedig a nyalógépek, akik mindig olyan választ írnak, amit a kérdezőnek olvasni kellemes.