Mennyire lehet örömteli/kielégítő egy olyan kapcsolat, ami csak a neten, virtuálisan létezik?

Végszükségben, jó valami szinten a léleknek!

Személyes találkán nagyobbat dobban!

Nekem többször is volt ilyen, amikor valakivel nem tudtunk leszakadni egymásról - vagyis valamelyik képernyő elől - mert egy nap 24 órája valahogy sosem bizonyult elegendőnek a mindenség átbeszélésére.

Egyik esetben még az sem jelentett akadályt, hogy utálom az angol kifejezéstelenségét (persze tudom, hogy sokak szerint ez a legkifejezőbb nyelv a világon, de ők nem tudom milyen bolygón élnek, mert a magyarhoz viszonyítva teljesen hiányzik belőle a mélység), mégis úgy tűnik számomra, hogyha megvan köztünk ez a mindenek felett álló egység és harmónia a kommunikációban, gondolkodásban, szexualitásban, vágyakban, szeretetnyelvben, akkor nincsenek bennem kérdések afelől, hogy ki ő.

Ez egy nagyon ritka esemény. Nagyon különleges.

Ha megtalálom a másik felem, nincs semmi, ami meg tudná akadályozni, hogy bensőséges viszony alakuljon ki köztünk. Virtuálisan szexelni viszont előbb-utóbb nem lesz kielégítő, így muszáj megszervezni egy találkozást.

Szóval ebből tovább kell lépni.

Többféle embernél tartom lehetetlennek, mint amennyinél lehetségesnek, mert nagyon sokan szűkszavúak, zárkózottak, unalmasak, fantáziátlanok, nem elég intelligensek, nem beszélnek érzésekről...stb, ezer oka lehet, hogy nekik miért lesz zsákutca a netes ismerkedés, és miért nem lesz részük ilyen különleges találkozásban.

7# Az introvertáltság csak akkor lenne tapasztalható, ha a két ember nem illik egymáshoz. Nem kényelmes neki túl sok saját magától különböző gondolatot, megnyilvánulást tapasztalni, amire reagálnia kell. Ha a társa pont azzal foglalkozik, amivel ő is foglalkozna és nem kényszeríti reagálásra, akkor akármeddig együtt tudnak lenni anélkül, hogy sok lenne.

Csak akkor nem működik, ha nem illenek egymáshoz.