Huszonévesen filmsorozatokban levő pasikat imádni? Mi a véleményetek?

Régebbi barátságaimban tapasztaltam ezt meg. (Ma már nem vagyunk barátok az illető személlyel.) A leányzó 22-23 évesen azért néz rendszeresen x és y sorozatot, mert x. és y. pasi színész hú de milyen szexi benne, ezért neki feltétlenül néznie kell. Más példa: msn-en képes elkezdeni arról beszélgetni, hogy "milyen kontextusban tapiznám le Robert Pattinsont?"

Nem tudom... azért én ezt huszonévesen már nagyon infantilisnek, éretlennek találom. Én valahogy úgy vagyok vele, hogy jobban szeretek egy hús-vér férfival valódi kapcsolatba kerülni, akit aztán testileg és lekileg is, a mindennapokban is, felnőtt kapcsolatban szerethetek.

Én most 24 vagyok, ezek régi baráti kapcsolataim voltak. Én sokat változtam, a két régi barátnőm nem. Ezért is hidegültünk el. Ők így 22-23 évesen sem akartak igazán komoly párkapcsolatot. Mindig csak a tanulás, hogy haladni kell a tanulással (ami igaz is, de akkor magánélet már nem lehet mellette?), és nem is akrtak igazán ismerkedni senkivel. Meg ez a virtuális pasi színész imádat, hogy hú de szexi (egy valós férfi helyett...), és, hogy inkább folyton a családjukkal, kistestvérekkel lennének huszonévesen is.

Én kivonódtam ezekből a barátságokból, mert nem akartam, hogy a saját személyiségem is ilyen irányban fejlődjön tovább. Mi erről a véleményetek? Hogy huszonévesen valaki a saját családjába ragad, mindig csak tanul, kapcsolatot nem akar, virtuális alakokat, meg színészeket imád? Én nem ítélem el, de soha nem tudtam őket igazán megérteni, hogy mi az oka az egésznek...