Segített a pszichologus?

Figyelj kérdező, lehet rossz tapasztalatod, akár több is életed során, de akkor is te rajtad múlik, hogy hagyod a negatív sémákat, árnyékokat, hogy beárnyékolják az életed vagy se! Felnőtt ember már. Ha tudja, hogy mi a jó számára, hogy te "normális" vagy hozzá képest, téged lát, akar a gyerekei anyjának akkor meg kéne magát erőltetnie saját maga, érted és akár a jövőbeli gyerek miatt is.

Ha fogalma se lenne róla, hogy mi a jó, mi a normális akkor azt írnám, hogy tényleg nem érti mit szeretnél.

De mivelhogy tisztában van ezekkel a dolgokkal ő érti, de nem akar feljebb jutni érzelmi téren.

Mehetsz pszichológushoz, de az is olyan ügy hogyha te nem akarsz előbbre jutni akkor nincs haszna.

Írtad, hogy szorongsz, félsz.

És mégis (főleg) a párod miatt akarsz szakemberhez járni.

Ennek így nincs értelme.

Ha valaki rosszul érzi magát akkor felesleges hajtania a malmot egyedül.

Kezdjük ott, hogy a pszichológus nem orvos.

A távolság nem akadály, sokan vállalnak már online is klienst.

Az hogy kinek mi használt teljesen irreleváns, ugyanis minden probléma más, nincs két egyforma, és attól hogy az egyiknek nem vált be, neked még segíthet. Szóval semmi értelme mások tapasztalatai alapján dönteni. Ha nem is próbáltad még, miért vagy szkeptikus?

Meg kell találni a megfelelő szakembert, és mindhármotoknak (amennyiben párterápiára gondolsz) együtt kell tudni "dolgozni" különben nyilván nem működik.A pszichológusnak jó esetben ez a szakterülete, érteni kell a dologhoz.

Én hasonló szituációban fordultam pszichológushoz, akkor, amikor rádöbbentem, hogy hiába gondolom, hogy valójában a páromnak kellene elmennie hozzá, ő úgysem fog. Hajlamos vagyok a szkeptikusságra is, és nem láttam kezdetben, hogy hogyan tudna nekem segíteni bárki, bár az igaz, hogy nagyon akartam és hittem, hogy majd egy pszichológus jó lesz.

Meg tudom erősíteni azt a tapasztalatot, hogy "nem csinált semmit", csak hallgatott, nekem is az volt sokszor az érzésem, hogy csak én beszélek és én vonok le következtetéseket, azonban valójában azért ő feltett egy-két olyan kérdést, kimondott egy-két olyan mondatot, amire magamtól nem jöttem rá, tehát összességében vezetett, és nekem például pont erre volt szükségem.

Valójában nem attól féltem, hogy a párom ilyen vagy olyan lesz a kapcsolatunkban, hanem hogy én annak ellenére is, hogy az nekem nem jó, vele fogok maradni. Saját magamban nem bíztam, abban, hogy fel tudom ismerni, és tudok aszerint dönteni, hogy én mit akarok hosszú távon. Sőt, menjünk még tovább, hogy akár tudom befolyásolni is a saját életemet és akár hatással lenni a páromra azokban a dolgokban, ami egyikünk szerint sem jó és én tudom hogyan kell máshogy csinálni. Nekem ebben nagyon sokat segített a pszichológus, és az én esetemben sokszor kifejezetten hasznos volt szerintem, hogy nem szólt bele, nem irányította a beszélgetést akkor sem, ha én elhallgattam egy pillanatra. A mindennapi életemben szinte minden kapcsolatomban átadtam az irányítást a másiknak, és nagy szükségem volt arra, hogy megtapasztaljak egy olyan kapcsolatot, ami igazán "körülöttem forog". Ez nem csak amiatt volt jó, mert gyógyította a lelkemet egy olyan közeg, ahol az én gondolataim a legfontosabbak, de azért is, mert megtapasztaltam annak a teljességét, hogy milyen az, ha én irányíthatok valamit, rajtam van a felelősség, de közben ott van valaki mellettem, aki az én ötleteimben támogat. Ezzel fejlődtem a saját magam képviselésében, elfogadásában és az életemért való felelősségvállalásban (hogy például nem vagyok kiszolgáltatva a párom rossz családi mintáinak, elmondhatom a véleményem, mutathatok alternatívát és választhatom azt, hogy nem akarok ebben élni)

Szóval összefoglalva én se mondanám, hogy kifejezetten aktív lett volna a pszichológusom, de szerintem nekem pont ez segített is. Máskülönben egy újabb ugyanolyan kapcsolat lett volna ez számomra, mint amit már jól ismerek és kiválóan alkalmazkodtam hozzá, csak éppen nem rólam szól.