Beletörődnétek/elfogadnátok a párotokat abban az esetben, ha enyhén értelmi fogyatékos, és van szakvéleménye, illetve úgymond "diagnózisa" is erről?

Egy normál intelligenciaval bíró ember hogy élhetne már normális házaséletet egy értelmi fogyatékossal? A házasság és a párkapcsolat nem arról szól, hogy csak bárgyún vigyorgunk bele a vakvilágba, meg valaki cuki. Közös, felelős döntések, számlák fizetése, a pénz beosztása, ne dőljön be átveréseknek, hivatalos ügyek intézése, tanulni a gyerekkel, megszervezni egy nyaralást, programokat, menetrendet, használati utasítást értelmezni, matek/fizika/kémia, hogy ne verjék át a boltban, ne okozzon háztartási balesetet pl lúgokkal, értelmes beszélgetések. Eleve a párom sem lenne, már néhány mondat után nyilvánvaló lenne, hogy nem egymást keressük.

"akkor nem is látszik ez senkin" - de, rohadtul látszik, hogy valaki értelmi fogyatékos, ezt nem lehet eltitkolni, az is nyilvánvaló mindenkinek, ha valaki szinplán "csak" buta, hát még ez.

Pontosan arrol van szo, amit a 11-es irt! Ezt mind sajnos se elvarni nem lehet, se veghezvinni egy ertelmi fogyatekos emberrel. Nem mukodne a dolog.

Olyan lenne, mintha egy gyerekkel élnék párkapcsolatban. Taszító gondolat.

Nem lenne mit elfogadni, mert ki sem alakulna a kapcsolat.

#19 az értelmi fogyatékosság a kommunikációra, az ingerek feldolgozására, a szociális készségekre, a felfogóképességre, a humorérzékre is kihat, tök ne úgy képzelj el egy beszélgetést velük, mint egy ép intellektusú emberrel.