Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Miért fogadják el nehezen ha valakinek lehetne barátnője, felesége, családja és mégis inkább egyedül marad?
Rólam van szó. Régebben voltak barátnőim, még családot is terveztem, de aztán nem úgy alakult. Rájöttem hogy nem nekem valóak a kötöttségek. Sosem voltam alkalmazkodó típus és őszintén nem is akarok senkihez sem igazodni, egyedül a sex ami hiányzik, de egy kapcsolat nem. Család, felelősség, gyerekek pedig a pokol lenne nekem.
A szüleim, illetve pár barátom is kérdezget hogy van-e valakim, mikor lesz családom, gyerekek stb... Hülyének néznek amikor elmondom hogy ez engem nem érdekel, nekem ez nem kell, látom a lesajnáló nézéseket, meg jönnek a fura beszólások, hogy biztos zsugori vagyok mert pénzem van, de nem osztom meg senkivel. Itt a gyakorin is olvasom hogy akinek nincs x idősen komoly kapcsolata azzal baj van. Komolyan ennyire beszűkültek az emberek hogy mindenkit egy kalap alá kell venni.
Hangsúlyozom NEM vagyok incel, néha összejön egyéjszakás, de akkor sem teszek érte semmit, csak úgy alakul. Amikor elmesélem barátoknak akkor sem értik hogy miért nem hajtom a nőt, miért elégszem meg ennyivel..
Páran megértenek, de mondjuk hogy ők a kissebbség.
válasza: válasza: válasza: válasza:Mert az emberek többsége társas lény. Te vagy a kivétel. Semmi gond.
Te nem fogsz folytatódni, hiszen nem lesz gyermeked.
Ilyen érdekes az evolúció.
Élj úgy, ahogy jól esik.
Mi az hogy társas lény? Munkahelyen, baráti körben körbevesz elég ember, nincs szükségem arra hogy még itthon is legyen valaki, akihez alkalmazkodni kell.
Nem érdekel mi lesz a halálom után, a mában élek.
válasza:Számomra is teljesen tudatos döntés lett ez, bár én nő vagyok.
17 éves korom óta éltem párkapcsolatban, mondjuk úgy, durván 27 éves koromig. Ebben 2 hihetetlenül mérgező kapcsolat volt. És rájöttem, ennyi évesen, hogy milyen az, amikor jön a nyár, és nem úgy nézem a Balatont, hogy közben belül sírok... Milyen az amikor úgy várom a karácsonyt, hogy nincs gyomoridegem. Úgy hallgatok zenét, hogy nem folytogat. Úgy sétálok az utcán, hogy nem szorul össze a gyomrom ismerős illatoktól. Mert én kapcsolatban csak ezt tapasztaltam. Nem tudom milyen az, ha valaki boldog a párjával, büszke a párjára, megbecsüli a párja... 30 éves vagyok, és nem ismerem az érzést.
Azt viszont megismertem jól, hogy milyen egyedül lenni, mennyire felszabadító érzés örülni a friss szellőnek, szomorúság nélkül nézni a madarakat a fán, örülni a hóesésnek... Miért rontsam el megint a saját boldogságomat, hogy belekezdek valamibe, ami számomra egyenlő a fájdalommal? Jó persze, vannak normális férfiak... De van garancia, hogy a következő az lesz? Nem...
Túl nagy a boldogságom, túl sok idő után látom szépnek az életet ahhoz, hogy megengedjek magamnak újra egy ilyen gödröt. Elmentek a fiatal éveim arra, hogy megfeleljek valakinek, aki megvert, hazudott, megcsalt, átvert, na nem is folytatom... És az élet baromi rövid. Nem pazarlok el egyetlen évemet sem többet úgy, hogy depresszióban töltsem a karácsonyomat...
De kérdésedre válaszolva, az én környezetem sem tudja mire vélni. A szüleim szomorúak miatta, kollégáim szerintem már lassan leszbinek gondolnak... Családi eseményeken mindig megkapom én is a kérdést. De most hogy magyarázzam meg Erzsikének, akit már 20 évesen feleségül vett a Pityu mert terhes lett, és azóta házat vettek stb, hogy milyen az, amikor kihasználják az embert, stb stb.
Felesleges magyarázkodni. Úgysem értik meg.
válasza: válasza:Mert ennyi alapján tényleg nem arról van szó, hogy ne tudnál, hanem csak arról, hogy indokolatlanul félsz. Mivel ezt az egód nem meri felvállalni, ezért inkább a könnyebb megoldást választod. Bemeséled magadnak, hogy úgyse lennél rá képes, csak mert.
De honnan tudod, hogy nem lennél rá képes? Mert már volt csalódás azért, mert nem sikerült? Az aztán kifogás a köbön!
Ha meg valóban annyira lemondó, önfeladó csíra lennél, akkor szó szerint egyedül akarnál lenni. Még arra se lenne igényed, hogy valakivel közösülj 2 önsajnáltatás között.
Én a helyedben inkább ezen gondolkoznék…
6-os sajnálom ami veled történt. Nekem vegyesen voltak rossz és jó kapcsolataim, értek traumák, de nem annyi mint téged. Nekem nem kötődnek rossz érzések a párkapcsolathoz szerencsére, csak tudom hogy mivel jár egy kapcsolat.
7-es köszönöm, ugyanúgy gondolkozunk. Az irígységet én is tapasztalom néha, főleg amikor elmesélem hogy hova utaztam, mit csináltam, akkor a családosok sajnálkoznak hogy jajj nekik ez lehetetlen mert a gyerek, gyerek, gyerek....
Én is önző vagyok, de vállalom, mégha ez nem tetszik sokaknak...
Az öreg kor engem is aggaszt ahogy telik az idő, de ilyenkor arra gondolok semmire sincs garancia az életben, sok öregge nem foglalkozik a családja idősotthonba dugják.
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!