Milyen nore mondjak h gyerekes?

Én pl az exemre, aki állandóan kötözködött velem, mint egy gyerek.

Nem úgy, mint egy felnőtt, hanem mint egy gyerek.

Csipkedett, csiklandozott, meg ilyesmik.

Hisztis és álomvilágban él.

Tehát ha rámosolyog valaki, már maga elé vizionálja az esküvőt, viszont ha nem elképzelései szerint alakulnak a dolgok, kiveri a balhét.

Utolsó!

Nyilván nem konkrét személyre gondoltam, hanem általánosságban fogalmaztam, de egyébként ismerek hasonlót. Nem feltételezek semmit sem róla, miután elég közel került hozzám és pontosan ilyen, harminc felett is. Akár degradáló, akár nem, sajnos ő így viselkedik. Ez nem minősítés, hanem tény kategória.

Valaki mosolyog rá vagy köszön neki, erre azt feltételezi, hogy akarnak tőle valamit, hetekig ezt kell hallgatni. Miközben az illetőnek gyűrű van az ujján például. Vagy valami nem az elképzelései szerint sikerül, dührohamot kap, kikel magából, én ezeket végignézem. Leállítani sem lehet.

Én azt látom, hogy mindenki más esetben használja ezt a szót.

Szélsőséges esetben már hallottam ezt olyan nőkre is, akik nem akartak főzőcskézni (hanem pl. többet rendeltek ételt, ha a fizetésükből telt rá), akik képesek 30+-osan hajat festetni meg műkörmöt rakatni, vagy aki felnőtt korában mert rajzfilmet nézni.

Én nemtől függetlenül arra használom a gyerekes kifejezést, aki:

- nem hajlandó belátni / elfogadni, hogy nem mindig megy úgy minden, ahogy azt ő elgondolta, és ha ez neki nem szimpatikus, akkor nem felnőtt módjára kivonja magát a helyzetből (pl. nem szakít a másikkal, ha az nem látja el az igényeit), hanem duzzog, picsog, érzelmileg manipulál, toporzékol, tombol, hisztizik

- pitiáner dolgok miatt éktelen hisztit lecsap (elfogyott az oreós Milka a boltban meg vesztett a Fradi szint)

- nem hajlandó felelősséget vállalni a tetteiért, hibáiért, és azt hiszi, az elegendő következmény súlyosabb hibákért is, hogy "de hát kicsit szomorúan éreztem magam utána meg bocsánatot is kértem, az miért nem elég?"

- naiv, nem látja át a világ működését, tök apró dolgokba belelát sokkal nagyobb dolgokat, és aztán neki áll feljebb, amikor kiderül, hogy rosszul látta vagy mások szerint eltúlozza (a 8. által írt példa teljesen jó... ugyanez a "Karcsi csúnyán nézett rám, ezért meg kell lakolnia" effektus)

- nem tudja elfogadni, hogy amilyen nevelésben ő felnőtt, az nem feltétlen az egyetlen jó megoldás / típusú gyereknevelés ("az én anyukám okos, a tied hülye" jelleg... én pl. azon fogom a fejem, amikor vki képes azon veszekedni, hogy mennyi rántás KELL a borsófőzelékbe vagy hogy 8kor vagy 9kor menjen el elaludni egy 13 éves).