Mit tegyek, keressem meg újra?

Volt egy ferfi akivel jártam kb 7-8 hónapot, életemben ő volt az első ember akivel megéltem azt, hogy milyen egy kapcsolat, ha nem bántanak.

/Nagyon nehez gyerekkorom volt, apám terrorizalt minket, kiszámíthatatlanul viselkedett, sosem ismertem meg milyen a szeretet./

Szoval ezzel a fiuval en szakitottam, mert folyton a hibakat kerestem benne es csak magyaráztam magamnak miert nem lesz ez jo es miert kellene mast keresnem.

Érkezett az eletmbe egy rettenetesen bantalamzo fiu akiért elhagytam, ott megéltem a poklot is, borzalmas volt, de a vegere (3ev) eleg sokat fejlodtem, megerosodtem.

Ezután a kapcsolat utan a kedves srachoz hasonlo fiut akartam keresni magamnak es osszejottem valakivel aki elsore nagyon visszafogott, pedans, rendesnek tunt, de igy par honap utan rajottem, hogy ugyanolyan bantalmazo, mint az elozo csak o martir szerepbe burkolva teszi mindezt. Neki soha semmi nem jo, ot en mindig bantom szerinte, o semmit sem ert stb. Teljesen kikeszultem es most szakitottunk.

Egyre csak az jar es jart a fejmben az évek alatt, hogy az első kedves srac volt azaz ember akirol mindig is azt gondoltam es a mai napig azt tudom mondani, hogy a vilag legkedvesebb, legszeretetreméltóbb embere. Amiota szakítottunk is folyamatosan tartottuk es tartjuk a kapcsolatot, mai napig nagyon rendes velem, neha-neha talalkozunk. Egyszeruen nem tudom kiverni a fejemből azt a gondolatot, hogy lehet ujra meg kellene vele próbálnom? Viszont bennem van, hogy mivan ha annyit valtoztunk, hogy nem lesz jo? Valamint nem gonoszsag ez? Nem akarom neki elmondani, hogy ez jar a fejemben. De en meg soha nem voltam annyira jol, annyira biztonságban mint vele, soha nem értett meg senki annyira mint o, vele orakig is tudok beszelni, rendkivul erdklodo, nagyon tud figyelni rám, annyi jot tett velem már.. de azt sem akarom, hogy megprobaljuk es ujra ez lesz a vege.