Vajon milyen érzés szeretve lenni?

Milyen érzés? Próbáld ki! Az érzés leírhatatlan. A boldogságot szavakba önteni nem lehet amit olyankor érez az ember.

Kedves 2-es! Nem teljesen értelek, megmagyaráznád? „Csak szeretve voltam, fontos voltam a páromnak, de én ezeket az embereket egyáltalán nem szerettem.” Na ezt nem értem teljesen. Együtt voltál a pároddal és nem szeretted? Akkor mért voltál vele?

Kedves 4-es! „Kár, hogy mire rájöttem az életemben hogy hogyan lehetne egy kölcsönös szeretetre és tiszteletre alapuló párkapcsolatot fenntartani, már a kutyának sem fogok kelleni.” Ezt a megállapítást mire alapozod? Nagyon megbánthatott valaki! Az önértékelésed ki ásta ennyire alá?

Én sem értelek téged 4-es. Ha a fiatalsághoz vagy a kinézethez kötöd ugyanis a szeretve levést akkor nagyon tévúton jársz azzal kapcsolatban hogy mi az a szeretet és szeretve lenni.

Szuper jó.

Szeretni és szeretve lenni? A világ legcsodásabb érzése összetartozni valakivel! A kérdés már csak az, miért vagyunk oly sokan boldogtalanok és magányosak? Mindannyian társra vágyunk! Mégis olyan nehéz találni valakit? Hát még megtartani? Szerintem a gond, hogy az emberek jó része, bár tudattalanul, de az egója uralma alatt áll, ami bábként mozgatja. Tisztelet a kivételnek! Hányan keresnek párt több tucat elvárással? És itt most nem az alapokra gondolok, hogy legyen valaki ápolt, stb. Hanem a túlzó elvárásokra! Ez egyénenként változó, hogy kinél micsoda: egzisztencia, külső, stb. Nyilván,, mindenkinek szíve joga, mi alapján keres párt, csak minél több az elvárás, annál nehezebb. Ha megszereted a másikat, akkor szereted, és pont. Önmagáért! Felfedezed benne, amitől értékes és szerethető. Viszont ha már az ismerkedési szándékodat is bizonyos feltételekhez kötöd, akkor kit-mit is keresel? De tovább megyek! Mondjuk találsz valakit, aki megtetszik és megszereted. Eleinte örömöd is leled a kapcsolatotokban, minden szép és jó! Egy idő után mégis elfog az érzés, valami hiányzik… És kezdesz elhidegülni attól az embertől, akivel oly sok élmény, érzés köt össze. Az egó mindig többet akar, mérlegel, kritizál, így leszel egyre bizonytalanabb és elégedetlenebb, hogy tényleg jó emberrel vagy-e együtt. Az egó addig piszkál, míg fogsz indokot találni a szakításra. Reméled jön majd jobb, de az sem lesz az igazi. Az ördögi körnek pedig soha sincs vége!

Kedves kérdező! Ez szavakkal sajnos elmondhatatlan, gondolom még nem éreztél ilyet, különben nem tetted volna fel ezt a kérdést. Majd csak találsz valakit!