Hiszel az örök szerelemben? létezik?

előadó: Szikszay Csaba (mester coach)

Az előadás tartalma:

Nem tudom, hogy állsz most „szerelemből” és „párkapcsolatból”, de pár gondolattal, hátha rá tudok pár lényeges és fontos dologra mutatni!

Bárki lehet „igaz” szerelmes, aki elengedi a fenntartásait és elképzeléseit, tapasztaltait és az „igazi” szerelemmel foglalkozik! Akkor az igaz szerelem is épp olyan valóságossá tehető, mint minden ami ellene szól!

Ne állj meg egy egy csalódásnál, mert az még nem az volt… ne csinálj a csalódásból szerelmet, mert a kapcsolat és szerelem is két különböző dolog.

Az életünk legnagyobb kutatása ez! Van mikor azt hiszed, hogy szerelmes vagy és van mikor tényleg szerelmes vagy!

Sokan félre értik a szerelmet, szinte teljesen mást jelent, mint a hétköznapi, szerelem szó fordítása. A hétköznapi értelembe vett szerelem mindössze csak álarcosbál, ahol mindenki eljátszik egy kitalált szerelmes színes és csöpögős szerepet, amolyan rózsaszín világot, ami egyébként, amilyen mézes mázas, olyan Kárász életű is.

Az igazi szerelem valami egészen más! Az általános, ami elterjedt tévesen, egyszer van, majd eltűnik, amiről beszélek most neked, ami számomra valósághűbb az az örök szerelem. Na most próbáld lecsendesíteni az elméd és a kételyeidet, mert ha túl sokszor égetted meg magad és ezek az emlékek most megrohannak, akkor nem fogod hallani azt, amiről beszélek és talán meg sem fogod érteni a szerelem valódi lényegét.

A hétköznapi értelemben a szerelem elvárás, az igaz szerelem pedig megosztás.

A valódi szerelem nem ismeri az elvárásokat, nem követel semmit, nem teszi függővé semmitől és senkitől, az igazi szerelem örömét leli az adakozásban, elfogadó és nem kapcsolat és személy függő. Szerény és egy létállapot, de nem a kapcsolat és nem egy személy.

A közkézen forgó és általánossá vált „beazonosított szerelmes”, tényleg nyálas, csöpögős, birtokló. Biztos hallottad már azt a csimpaszkodó és számító mondatot, mi szerint „ha a másik nem szerelmes, akkor én miért legyek az?”.

Ha szerelem egy állapot, akkor semmi köze a másikhoz. Vagyis azért, mert én szerelmes vagyok, megélem annak minden részét, őszintén én valójában teljesen ártatlanul mint egy bébi, akkor az az enyém… az enyém, de mégis meg fogom osztani olyannal, aki hasonló hozzám.

Persze az elméd mit mond? Biztonságban akar tudni, ki akarja számolni mi lesz és aggódni kezd miattad. És hogy aggódik, hát abból a kételkedésből, mi szerint „mi lesz velem ha a másik nem lesz velem?” Tehát velem és a másik már nem is számít!

Ez az egó, ami függővé teszi a szerelmet a kapcsolattól. Nem engedi meg neked, hogy szerelmes legyél a másik nélkül, mert önmagát félti. Hol van ebben az adakozás öröme, a kiszámíthatatlanság izgalma? A szerelem kiszámíthatatlan és egyáltalán nem unalmas.

A hétköznapi szerelmes akkor nyugszik meg, ha ki tudja számolni, mi lesz a másikkal, mi lesz a kapcsolattal. Összeköti a kapcsolatot a szerelemmel, vagyis akkor köti össze, ha ki tudja számolni és az elején csöpög, meg nyáladzik, majd mikor a másik rákapott a horogra és már tuti, hogy elhitte a jelmezt, akkor abba is hagyja.

Ez az eszköz szerelem! Amikor valamire felhasználódik a szerelem, amiből aztán termék lesz, a kapcsolat. De ebből hiányzik a lényeg! Az igaz szerelem!

A szerelem szolgálat! Az aki igazán szerelmes, odaad, megoszt és élvezi azt, hogy odaadhat mindenét. A szerelem biztonságos, a számító szerelem pedig kételkedik és azon aggodalmaskodik, mennyit adjon vissza, hogy ne üsse meg a bokáját.

Az igaz szerelem soha nem kötelez semmire. Épp ellenkezőleg! Ha valaki kapcsolódik hozzád és elfogadja a szerelmedet, te érzed magad lekötelezve. Hálás vagy azért, hogy addig, ameddig együtt vagytok és közösen! Nem a jutalmakon gondolkodik!

Persze mikor a másik kifejezi a háláját, jól esik, persze, hogy jól esik egy „köszönöm”, de ez olyan megdöbbentő, meglepődős pillanat, amire nem számítottál.

Fontos a szolgálat, de ne értsd félre, értsd jól. Azaz nem az a cél, hogy szolgáld azt akit szeretsz, nem kell dominát vagy dominuszt csinálni a szerelmedből!

Legyél a szerelem, mint állapot szolgálója!

A szerelmet, mint ideát kell önmagadban felfelé értékelni, szinte már magasztos magasságokba emelned. Akibe szerelmes vagy, ő a kivetülése, a megtestesülése annak az ideának, ami benned zajlik… hát ha még nem tökéletesen tiszta és ártatlan ez az idea, akkor a szerelmeddel is pont ilyet fogsz játszani.

Az a dráma, amit épp játszol a pároddal egy olyan forgatókönyv szerinti játék, ami ott volt már benned, még mielőtt a kapcsolatba bele léptél… a kapcsolat a játék tér és van bizony, mikor két tiszta szerelem találkozik.

Ebben soha ne kételkedj, bár a kételyeidet vagy a lappangó és elnyomott öntudatlan kételyeidet is vissza kapod a kapcsolattól. A legjobb és legtisztább módja annak, hogy önmagadra találj, az a kapcsolat. De a szerelmes és a kapcsolat két külön dolog, de mégis egyszerre történik. A szerelmes nem tud egyedül maradni, hiszen osztozni akar, adni akar…

A szerelmed egy kifejezése annak, ami épp benned zajlik. Ha igaz szerelmet szeretnél, akkor ne azon csámcsogj, hogy milyenek a többiek és „mennyire lehetetlen olyat találni”. Mindenki önmagát keresi a másikban és egyébként meg is találjuk és van mikor nem tetszik amivel találkozunk.

A kapcsolat a legmélyebb önismeret! Mert önmagunk tisztaságát és önmagunk „piszkosságát” is megtaláljuk a másikban.

Az igaz szerelemnek nincs csalódást okozó gyümölcse, mert nem az elvárásokból nőtt ki! De mi vált félelmetessé a hamis szerelmi képben? „hogy akármit is teszel, soha nem elég!”. Úgy érzed magad, mint a pók hálójában!

Bárhonnan is jössz és próbálkozol csak egyre jobban belegabalyodsz és nem tudod teljesíteni a követelményeket. Ez már nem szerelem… a szerelembe bele lehet gabalyodni, de ez olyan finom és puha, elégedett állapot.

Amikor csak azt hiszed, hogy szerelmes vagy, akkor tele vagy aggállyal! Aggódsz és kényelmetlenül érzed magad, a szerelemes embernek minden kényelmes és maximálisan a jelenben van. Biztos érezted már azt a hiper sebességet, mikor olyan mintha időugrást végeznél a másik jelenlétében.

Az együtt töltött idő, hip hop eltelik és nem vagy fáradt a hajnalig tartó beszélgetéskor sem. Együtt éreztetek, azért volt ilyen! Együtt dobogott két szív!

Kutasd a szerelmet! Kutasd a kapcsolatot! Vedd nyugodtan ketté a kettőt, mert nem ugyanazok… vizsgáld külön, hogy a kettő együtt tudjon megjelenni az életedben! Hogy a tükörkép, akivel kapcsolódsz, az kívánatos, vonzó és tiszta legyen!

Ne állj meg egy egy csalódásnál, mert az még nem az volt. Az élet legnagyobb kutatása ez! Azok akik e nélkül élnek, hogy a szerelemmel kísérletezzenek, a szó jó értelmében, sose fogják megtudni, mi az élet! Örökké a felszínen maradnak és felszínes dolgokban próbálnak „jól élni”!

De mindig a mélységben vannak azok a gyémántok, amik igazi tartalmat és kapcsolati gazdagságot rejtenek! A szemináriumokon minden egyes szavam egyfajta szerelem központúságból indul ki. Egy szemináriumot sem tudnék eredményesség tenni, ha nem lennék ebben a szerelmes állapotban.

A tudatosság, Önismeret, mindaddig csak filozófia, meg elmélkedés, ameddig nincs mögötte szerelem! Akik soha nem tudják meg mi a szerelem, addig azt sem tudják meg, hogy kik ők valójában!

Bárki lehet „igaz” szerelmes, aki elengedi a fenntartásait és elképzeléseit, tapasztalatait és az „igaz” szerelemmel foglalkozik! Akkor az igaz szerelem is épp olyan valóságossá tehető, mint minden ami ellene szól