Tudnátok olyan férfival élni, akinek a szülei egy köpésre laknak tőletek,és hol itt alszik,hol ott? Egyszerűen nem tudja eldönteni,hogy legyen-e végleges összeköltözés avagy sem?

Kezd nagyon elfogyni a türelmem..Hiába mondom neki,hogy illendő lenne már elszakadni a szüleitől,olyan mintha örökre gyerek akarna maradni,és az ő szárnyai alatt maradni. Nem mellesleg, azért azt is hozzáteszem,hogy nem a munka hőse,itt pedig szembesítem azzal,hogy nem vagyok a cselédje,hogy mindent én csináljak.Azért választja a szüleit,mert ott az anyja megcsinálja helyette? És ha én egyik nap se szó se beszéd itt hagyom? Normális ember, el sem tűrné, azt amit csinál.