Miért érzem ezt, ha a páromon kívül más megfogja a kezem\megölel\megpuszil?

Akiben mégcsak fel sem merül, hogy nem kéne hagyni sőt viszonozni az érintéseket, puszikákat miközben párja van a másiknak meg felesége és még babát is terveznek az vagy egy buta lény, vagy egy ribizli.

"Mit csináljunk?"

Mondj fel a jó Isten áldjon meg! Ugyan mi mást?

Az 100%, hogyha te más iránt táplálsz érzéseket, mint egy tini és nem mész el onnan dolgozni, nem hagyod abba a "barátkozást" le is fexel vele.

De az is biztos minthogy holnap vasárnap lesz, hogy a randik, egymás megismerése a pároddal, eljátszása annak, hogy idegenek vagytok se fog rajtatok segíteni, mert más férfi után vágyakozol.

Megpróbáltad:

"Romantikusan viselkedett, igyekeztem keresni azt az érzést, ami kollégámnál múltkor felbukkant bennem, de semmi... Fogtam párom kezét, simogattam, puszit adtam, semmi."

Erőltetnéd amit nem lehet.

Ha te igazán kívánnád a párod akkor más férfi nem tudná belőled kihozni azt az érzést.

Hitegeted saját magad és sajnos a párod is fölöslegesen.

A hányinger pasi és te 2 ember más életét teszitek tönkre.

Akkor hogyan lehetne helyrehozni? Sehogy azon kívül, hogy felmondasz és elhagyod a párod.

Majd meglátod hogyha nem teszed meg ezeket a lépéseket micsoda szörnyű dolgokat okozol másoknak. Ha bele tudsz nézni a tükörbe, hazudni a párodnak szemrebbenés nélkül, titkot tartani akkor rajtatok randi nem fog segíteni soha!!!

Nem fröcsög a nyálam, nektek akarok jót. Te védekezel gyenge érvekkel habzó szájjal és piros arccal mérgedben, hogy egyáltalán nem csalod a párod holott hűtlen vagy hozzá ÉRZELMI TÉREN és egy hajszál választ el a TESTI MEGCSALÁSTÓL.

Tagadásban élsz és rá is fogsz fizetni, ami nem baj ha egyszer nem bírsz magaddal, de az már igen, hogy rajtad kívül 2 ember életét teszed troppára a hányinger hapsival.

Hajrá ha neked belefér.

Én nem tudom miért ennyire hihetetlen, hogy az "észreveszek más férfiakat" és az "összefekszem vele" között vannak fokozatok, és bizonyos embereknek igenis van annyi önuralma, hogy ne következzen egyikből a másik.

Én akartam már mással lenni, mint a párom, a másik is akart engem, mégis visszafogtuk magunkat, és nem csaltuk meg a párjainkat. Nem az a kérdés, hogy minden tökéletes-e a kapcsolatunkban, vagy mikor mennyire szerettem a párom, de ha azt mondom, hogy nem akarom megcsalni, akkor nem fogom megcsalni, ez pontosan ilyen egyszerű.

A kérdező pedig nem szerelmes lett, hanem hiányzik neki az a bizsergés, amit az újdonság jelent. Ezt meg is fogalmazta, tudja is. Szerintem érettebb hozzáállás, mint egy ilyen kósza érzésre azt mondani, hogy ez már szerelem, egymásnak teremtett minket a sors, borítsunk fel mindent, mert együtt lesz tökéletes. Nem. Ez egy fizikai érzés. Igen, ki tud alakulni belőle több, és emiatt fontos idejében tudatosítani, hogy hova vezethet ez, de jelenleg nem az. Jelenleg köze sincs ahhoz, mint amiért a kérdező 8 éve együtt van a párjával és össze akar vele házasodni, vagy amiért a másik feleségül vette a párját és családot szeretne vele alapítani.

A hosszú párkapcsolatok hullàmzóak, az ember változik, változik az is, hogy mit érez. Az elején több az izgalom, a felfedezés, később nagyobb a bizalom, a kiszámíthatóság. Van, amikor megszokottabb a párunk (szerintem teljesen logikusan), de igenis fel lehet fedezni újra a tüzet, lehet újabb aspektusokat találni, vagy legalább eljátszadozni a gondolattal, mert valójában lehet, hogy mindent összevetve egy cseppet sem akarjuk lecserélni a gondosan ápolt és épített, értékes kapcsolatunkat.

És persze lehet, hogy a kérdező kapcsolata reménytelen és felesleges ápolni, de én személy szerint nem ezt látom benne. Ha nem próbálja meg, akkor nyilván tönkremegy. De ha azt az energiát képes visszaforgatni a kapcsolatba, akkor igenis megélhet új érzéseket benne, amik akár mélyíthetik is a kapcsolatát a párjával. Szerintem megéri, de persze tudom, hogy vannak emberek, akik nem így látják.

Utolsó aki itt kérdezősködik hogy mi mentené meg a kapcsolatát az nem fogja megmenteni. Belülről kéne jönnie egy érzésnek és nem mint egy úszni nem tudó ember kapálóznia.

Hiányzik neki a bizsergés ez teljesen rendben van, másnak is hiányozna 8 év után, de az nem okés, hogy máshol kereste.

"Szándékosan újra megfogtuk egymás kezét, hülyéskedtünk, beszélgetni kezdtünk, és azt éreztük, hogy ez jó. Ez nagyon jó. Amikor megérint vagy én megérintem (kezét, arcát, újabban már megölelem, puszi-puszit is adunk reggel egymásnak), úgy érzem magam, mint egy kis szerelmes, nyári tinédzser. Remeg a gyomrom, száraz a szám, és valami meleg érzés fog el, amikor egymáshoz érünk (megfogja a vállam, kezemre teszi a kezét stb)"

Lehetnek neked érzéseid hiányból fakadva, normális, de az nem jó, hogy máshol pótolja.

Ha én tudom, hogy más férfi beindít és még direkt rá is játszom és aztán megyek randizni a párommal akinek fogalma sincs róla és erőltetem vele a bizsergést az egyszerűen a legmocskosabb módszer és nem fog sikeres lenni legvégül.

Hogyan lehet azt megkérdezni, hogy mit csináljon amikor logikus, hogy nem kéne tartani a haverral a kontaktust semmilyen formában?

Azért kérdezte meg, mert nem akarja elvesziteni a bizsergést okozó személyt, de a biztonságot nyújtó személyt sem és így nem lehet hozzá állni az egészhez, mert több ember élete forog úgymond a kockán.

Döntse el, hogy ki a fontosabb, ki okozna neki valódi boldogságot és arra koncentráljon, de őszintén, tiszta szándékkal tegye ha a párja fontosabb neki.

Azzal még egyszer leírom, hogy nincs baj, hogy más is tetszik neki, de az bibi, hogy még direkt szítja a tüzet.

Most kíváncsi lennék rá tényleg hogyan lép túl a haveron és még próbálja is megmenteni a kapcsolatot. Egyszerre két dolgot ami érzésekkel összefüggő enyhén szólva nagyon nehéz feladat.

De tessék menjenek újra programozni új helyekre, akármi hasznosat csináljanak, de én nem hiszem, hogy működni fog amikor a haver az eszében lesz nonstop.

#15

Tulajdonképpen egyetértek azzal, amit írsz, egy dolgot kivéve: hogy a kérdező jelenleg egy visszafordíthatatlan állapotban van. Igen, ha így folytatják, óhatatlanul kialakul több is. De hol van az megírva, hogy így folytassák? Én úgy látom, hogy attól még, mert felmerül az emberben ilyen, attól még, hogy egy ideig táplálja, attól még képes lehet arra, hogy ezt felismerve elgondolkodjon a várható hosszú távú következményeken, hogy hova vezet ez, kinek milyen érzéseket okozhat vele, és akár változtasson a viselkedésén. Igen, jelenleg mindent is szeretne, amit szerintem sem lehet fenntartani. De én úgy látom, ha mérlegel, akkor képes lehet választani. És mivel nem arról beszélünk, hogy a másik emberbe szeretett bele, csak egy bizsergető érzésről, én azt tanácsoltam neki, hogy a jelenlegi (valószínűleg okkal 8 éve tartó) kapcsolatában fektesse az energiát.

És hogy miért látom így: azért, mert átéltem ezt a helyzetet. Voltam kétségek között, "kérdezősködtem" róla. Igen, egy darabig tápláltam az érzéseket, nem tudtam azonnal elvágni magam az adott személytől, de aztán a párom mellett döntöttem és képes voltam úgy cselekedni, ami a kapcsolatot mozdította előre. Teljesen egyetértek, "egyszerre két dolgot ami érzésekkel összefüggő enyhén szólva nagyon nehéz feladat". De nem lehetetlen választani és kitartani a döntés mellett, amíg belülről is érezzük. Hogy megéri-e, az más kérdés. A kérdezőnek szerintem igen.

#16 Igen, szerintem még hamarabb is, mint kellett volna. Őszintén, szerintem jobban jártunk volna, ha előbb kiszortírozom az érzéseimet, megoldom a dilemmáimat, és utána ülök le a párommal beszélni arról, hogy min kellene javítani a kapcsolatunkban, hogy ne találhassanak be ilyen érzések.

Szerintem meg nem éri meg.

"Odaadó, ragaszkodó, és borzasztóan figyelmes, többnyire az én igényeimet helyezi a sajátja elé, törődik velem."

Aki ilyen személy mellett megteszi, hogy a bizsergést táplálja és olyan egyénnel, akinek felesége van és babaprojekt közepén vannak az egyáltalán őszintén a párját nemhogy szereti mégcsak nem is tiszteli.

Kár, hogy magadból indulsz ki, mert nem mindenki. De én tőlem tegyen meg mindent azért, hogy a párjával legyen nyugodtan.

Amúgy az a baj ezzel a történettel, hogy hiába választja a vőlegényét, "sikeres" is lesz az a siker ideiglenes lesz! Fog jönni újabb harmadik személy, akivel ugyanazt fogja átélni, vagy még több fog kialakulni.

Az emberek mint te (is) elfelejtik hogyha egyszer más után áhítozik az azt jelenti, hogy a kapcsolat nem működik, valamit hiányol és újabb személlyel fogja akaratlanul/akarattal pótolni!

A kérdező úgy gondolom, hogy nem is fog őszinte lenni a vőlegényéhez, nem fogja tudatni vele, hogy mi a szitu szóval nem kezdhetnek tiszta lappal és az sosem jó.

Olvasd vissza mit írtál #16-nak.

Én ezzel már látod teljesen egyetértek mivelhogy ha valamit hiányol az ember azonnal javítani kéne a párkapcsolaton és nem akkor amikor már a harmadik személy képben van!

Most sokkal nehezebb lesz helyrerázódni, személy szerint lehetetlen, mert lesz megint kísértés az életében!

Olyan férfit keres tudatalatt aki nem helyezi maga elé, inkább maga alá (lol), vagy egyenrangúan kezeli. A kérdezőnek nem elég a szeretet, törődés, neki a "rosszfiú" kell és az lesz a veszte vagy így-vagy úgy.

Ha ő igazán szeretné, megbecsülné a vőlegényét akkor nem tett volna még inkább olajat a tűzre hanem kerülte volna a házas férget mintha pestises lenne.

Szóval én biztos vagyok benne, hogy mégha el is veszi a vőlegény feleségül, gyermekük lesz ő előbb utóbb félre fog kúrni.

"sehol nem írtam hogy szerelmes vagyok a kollégába. Azt írtam, olyan érzés, MINT egy szerelmes tini.

Érzed a különbséget? Mert van."

Képzeld, tökéletesen jól értelmeztem az írásodat, itt nem velem van a baj, hanem veled. Te nem látsz a szemedtől. Leírod hogy konkrétan vágysz egy bizonyos férfi érintésére, aki nem a párod, és hogy olyan mintha tini szerelmespár lennétek, és utána csodálkozol, hogy egyrészt hűtlennek állítanak be a hozzászólók, másrészt hogy én ezt az érzést szerelemnek neveztem?

Ha a párod csinálná ezt egy random csajjal, hogy "direkt simogatják meg puszilgatják" egymást a hátad mögött, és aztán, mert "ő olyan jó", elmenne veled egy randira, neked talán nem akadna fenn ezen a pillantásod?