Normális, hogy nem szeretnék senkit magam mellé?

A kérdés kicsit megtévesztő, mert hazudnék, ha azt mondanám, hogy teljes mértékben elzárkózom az ismerkedéstől és soha nem szeretnék barátnőt.

Inkább arra értem ezt, hogy amíg más velem egykorú havonta van más lánnyal, addig én vígan elvagyok egyedül.

Nem azért nincs barátnőm, mert velem lenne a baj. Koromhoz képest sokszor mondták már, hogy jóval érettebb vagyok a korosztályomnál és a külsőmmel sincs probléma, heti 4-5 edzés és igényes vagyok magammal szemben. Szóval egyszerűen nincs meg bennem az a késztetés, hogy ismerkedjek.

20 éves vagyok, és eddig gyakorlatilag nem volt barátnőm. Volt egy időszak, amikor ismerkedtem, aztán miután kapcsolatba léptünk 3-4 hónap ismerkedés után, a lány gondolt egyet és 180°-ban megváltozott, 1 hétig tartott ez a kapcsolatnak nem nevezhető valami. Ezek után szerintem érthető, hogy miért mondom azt, hogy nem volt barátnőm.. :D

Félre értés ne legyen, nekem ezzel nincs problémám, elvagyok egyedül. Elmegyek dolgozni, munka után edzés és ez egy átlagos napom. Van, akinek ez unalmas, de én nem járok bulizni, nekem a napom fénypontja az, amikor 1-2 órára lemegyek a terembe és csak magammal foglalkozom. Közel 40kgot fogytam le, az életemet változtatta meg a kondi pozitív irányba, de ez csak mellékes.

Nem tudom, velem van a probléma, hogy ilyen a felfogásom, vagy ez azért nem annyira ritka dolog?