Nagyon félek attól, hogy nem fogok magamnak találni barátokat a középiskolában! Mivel még nem ismerek az osztályból senkit, így nem tudom hogy lesz e legalább egy normális lány. Mit csináljak hogy ne agyaljak ezen annyit!?

Idő és akarat kérdése. Nem szeretném megismételni az elsőt, de igaza van.

Egyébként mesélem a saját sztorim. (konklúzió a végén)

Volt gimis gólyatáborunk is, elmentem jóba lettem egy csajjal (legyen ő Rózsa), meg volt egy másik (legyen ő Alma), akivel egy suliba jártunk előtte is. A többiekkel nem foglalkoztam még akkor.

Első év: Almával nagyon jó kapcsolatban lettünk, de a második félévben a két csaj, akikkel én jóba voltam hanyagoltak, elkezdtek együtt bandázni, szomorú voltam, de leszartam. Kinyitottam a szemem, és a szám, és mindenki mással is összehaverkodtam, lett egy csaj (legyen ő Harmat), akivel amolyan fogadott tesós kapcsolatba kerültem - hugiztuk meg tesóztuk egymást.

Második év: a helyzet ugyanaz.

Harmadik év: Rózsa meg Alma kapcsolata megromlott, szóval mindketten elkezdtek felém nyitni. Én addigra már a fiúkkal haverkodtam az osztályból, de közbe foglalkoztam valamennyire velük is. De Rózsa volt az, akivel elkezdtem egyre jobban jóban lenni.

Negyedik év: Alma teljesen eltávolodott tőlünk, Rózsával nagyon jó kapcsolatom lett, Harmattal elkezdtünk elhidegülni. A második félévben közelebbi kapcsolatba kerültem két új csajjal is, az egyikőjük legyen Tulipán, a másik Csipkerózsika. Tulipánt eddig utáltam, állandóan veszekedtünk, de egy kirándulás alkalmával összekerültünk, és sikerült jobban megismernem és elkezdtem pozitív véleménnyel lenni róla. Csipkerózsika szobatársamként lett új ismerősöm, eleinte nem kedveltem, de év végére (áprilisban érkezett amúgy hozzánk) vele is nagyon jó barátságba kerültem. Almával felszínes kapcsolatunk volt, Harmattal pedig még jobban mélyült az a bizonyos szakadék.

Ötödik év: Harmattal összevesztem, hónapokig nem beszéltünk, majd kibékültünk, de elég felszínes a viszonyunk mai napig. Almával szintén felszínes viszonyom van. Rózsa, Csipkerózsika és Tulipán azok, akikkel mai napig nagyon jóban vagyok és akiket nem szeretnék sosem elveszíteni.

Biztosan fogsz majd találni olyan embereket, akikkel igazán jó barátok lesznek, persze ezért tenned is kell. De akkor sem keseredj el, ha éppen magányos vagy, mert rengeteget változtok, értek, és eljön az a pont, amikor megérkezel azokhoz az emberekhez, akikhez tartozol, a második családodhoz, ha nem is előbb, utóbb mindenképpen. És minden embertől, akikkel az addig tartó úton találkozol, pedig tanulsz. Nem kell félned, csak önmagadnak kell lenni és érdeklődőnek maradni.

Ne rágódj ezen, felesleges, izgalmas út vár rád, ahogy az egyetem elkezdésével rám is, de úgyis minden rendben lesz.