Ereztetek mar igazsagtalannak az eletet?

Persze, érez szerintem mindenki ilyet. Igazságtalannak érzem, hogy megcsaltak 3 hónapos házasságban kisbaba mellett és nem is érzem, hogy bűnhődnöm kéne valamiért.

Lehet, hogy éppen rá vár a büntetés, hogy rájön mit tett, de már késő, se gyerek, se feleség.

Magam részéről görcsbe szorul a gyomrom, amint elképzelem, hogy mit műveltek. Ezzel egyidőben igyekszem változtatni a hibáimon( csináltam egy nagy önvizsgálatot) és teljesen új életet kezdeni, tele vagyok tervekkel.

Nem tudom mikor fog elmúlni ez az "igazságtalanul kicsesztek velem" érzés, kénytelen vagyok másra koncentrálni.

Igen többször éreztem ezt.

Például az egyik exem szerelmes volt másba, csak vele akkor éppen nem tudott összejönni, velem igen. Én nagyon beleszerettem, ő egyik nap kidobott egy kamu indokkal, majd kiderült, hogy végre nyitott felé a csaj. Neki tök jó élete lett, élete szerelmével összejött, én meg szenvedtem és 2 évig szingli voltam utána.

A másik exem szörnyen bánt velem, ki akartam dobni de visszakönyörögte magát. Adtam egy esélyt de aztán ő dobott ki. Egy évvel később én már egy másik srác miatt szenvedtem, ő meg akkor élte élete legjobb időszakát, felvették arra az egyetemre, amire szeretett volna menni, összejött egy csajjal aki már akkor is tetszett neki amikor velem járt, lett egy csomó új barátja.

Illetve elmondható az összes exemről, hogy nagyon hamar túlléptek rajtam, egyiknek se fájt egy napnál tovább a dolog, nekem meg hónapok vagy évek munkája volt mindegyiken túllépni.