Sokkal jobb annak, aki huszonéves korában megtalálja az igazit?

Szerintem igen.

1. Még nem (annyira) kiégett.

2. Jobbak az ismerkedési lehetőségek, és több a normális független jelölt.

Én 30-as nőként nagyon szenvedek. Huszonévesen sem ment, mert nem vagyok valami vonzó, de akkor legalább volt hol (vagyis csak az elején), volt értékelhető "felhozatal", és ugyan szomorú voltam a sikertelenség miatt, de kiégett egyáltalán nem. Most már nincs hol, csak a net maradt, de én úgy "nem tudok", alig van szabad és vállalható férfi, egyébként pedig láttam magam körül és tapasztaltam annyit, hogy már semmilyen szarságon nem tudok meglepődni, sőt, alapvetően inkább arra számítok, mint bármi jóra, az ismerkedés már idegesít, unom ugyanazokat a köröket lefutni újra és újra fölöslegesen, megfogni senki nem tud, így nincs is kedvem kidugni az orrom itthonról randira.

Az emberek 20 és 30 közt is változnak nagyon sokat. Pl egymásra találnak, nem akarnak gyereket, aztán eltelik 5 év az egyik már akar, a másik nem. És akkor kiderül hogy mégse volt az igazi.

Szóval szerintem nem nyerő fiatalon az igazit keresni. Ez persze nem kiélősdit jelent, de nem kell görcsösen ragaszkodni egy ideához. Akkor sincs semmi ha 5 boldog év után szakít az ember, a másikkal.