Gyakran derült ki a korábbi párkapcsolataitokban, hogy félreismertétek a párotokat?

Az elején mindenki vetít!

Az csak a szerencse faktor ha a vetítés és a későbbi viselkedés nem esik messze egymástól.

Az, hogy "az elején milyennek tűnt", az még nem ismerés!

Tehát a félreismerés az nem megfelelő szó ide.

Mivel nárcisztikus a társadalom, majdnem mindig ilyesmit fog ki az ember, ha idegennel kezd.

Rengetegen élnek kettős, többes életet, konrétan bűncelekményeket is csinálnak.

És amúgy is csak hónapok, évek alatt dől el, tetszik-e az illető eléggé, nem?

Nem. Láttam az elején is. Pl. már első pár randin összevesztünk, az alapján lehetett volna tudni, hogy ez nem lesz jó. De mivel nem volt más... összejöttünk. Utólag belegondolva, és más nőket látva csoda, hogy évekig együtt voltunk.

Vagy egy idő után átkapcsoltam magam mártírszerepbe. Láttam, hogy nem működik (köv. nővel), de csak azért is adtam az újabb és újabb esélyt, hogy nyomjuk. Nem kellett volna.

Nem mondom, hogy minden ember legyen jó emberismerő, de aki kapcsolatba megy bele, az igen. Ezért nem értek egyet az itteni kérdéseket kiíró nőkkel, akik folyton panaszkodnak, hogy ez nem jó a párjukkal, az nem jó. Mindez látható az elején! Tőled függ, hogy elfogadod-e. Én elfogadtam és nem panaszkodtam. Mikor vége lett, akkor meg ugye sejthető volt, bele volt kódolva, így nem meglepődni kellett, hanem továbblépni.

Remélem, így már jobban érthető, hogy miért hihetetlen az itteni panaszhullám.

Nem, az elején eszrevettem, hogy ferdít, füllentésekkel/hazugságokkal traktált, mint pl. írta, hogy tegnap barátokkal volt, de a randin már azt mondta, hogy tesójának segített az egyiken és rögtön dobtam. A másik pedig jobb színben tüntette fel magát (ergó ismét hazugság) és persze be akart fűzni, hogy mennyire oda van értem, de "elfelejtette" - nem jegyezte meg, mert valójában nem érdekeltem - mik a kedvenceim pedig ő kérdezte.

Úgyhogy ha odafigyelsz az "apróságokra" arra ahogy viselkedik és nemcsak az érzésekre hagyatkozol akkor megspórolhatsz magadnak pár csalódást. Légy jó ember és helyzetismerő.

Nekem nagyon fájdalmas volt a felébredés.

Felnéztem rá, jóképű volt, igazgató, okos, kedves ember.

Eltelt 1 év mire kinyílt a szemem. Nem nyújt semmit és ha éheznék az sem érdekelné , a lányomat egyszer sem látta, de ódákat zengett a saját gyerekéről, egyedül fizettem egy albérletet , ő csak szexelni meg enni járt hozzám. Kirándulni, nyaralni , a lányával járt. Haza nem vitt bemutatni a szüleinek ( szülőkkel élt).

Fel sem tűnt végig, de egy nyomorult szál virágot sem hozott soha. Semmit. Mindig üres kézzel jött.

Egyszerűen volt valami rózsaszín köd az agyam előtt. És amikor kitisztult a látásom én majd seggre ültem. Előttem volt egy üres ember akiért én epekedtem .

Máig sem értem hogyan adhattam le ennyire az igényeimet.

Annyit mondogatta hogy nincs pénze hogy így én természetesnek vettem hogy üres kézzel jön. Megszoktam. Ahogyan azt is hogy megy haverozni 2 szer, a lányával 3 szor ide oda egy héten, nekem meg azt mondta hogy rengeteg a munkája .

7 ilyenekre én már első randitol figyelek hogy egy pasi mennyit tesz bele es csak azzal parhuzamban nyújtok csak en is dolgokat.

Ez nagy ostobaság volt nálad.