Fiú-lány barátság?

"Szerintem csak akkor lehet, ha abszolút nincsen vonzalom a felek közt."

Egyetértek. De ez szerintem nagyon ritka. Ha nincs is kifejezetten vonzalom/érzelem, egy idő után valamelyik fél eljut addig, hogy nem bánná, ha közelebb kerülnének egymáshoz.

Én pedig nőként azzal értek egyet, hogy a "nőktől kivagyok".

Már egész kis koromtól kezdve jobban kijöttem a fiúkkal és ez ma is így van (pedig külsőre nem vagyok egy fiús nő).

Nyilván volt, aki rámindult, de vagy meg tudtuk beszélni, vagy nem (utána kapcsolat megszakít). Egyébként tud ez működni, ha meg vannak húzva a határok.

#3, attól függetlenül releváns a válaszom kapcsán, csak le kéne vonnod a konklúziót, de akkor megteszem helyetted - teljesen lényegtelen hogy mi a másik neme, ha vagy olyan értelmi szinten hogy nem baszol vele. Mert nem mindenki ösztönlény. Nem tudom miért ilyen nehéz értelmezni, gondolom nem lehetsz túl okos.

Ha nem érdekelnek a válaszok, akkor meg ne tegyél fel kérdést.

Sztem nem létezik olyan kérdés amit gyakrabban tesznek itt fel mint ezt, de jól van, vessük neki magunkat százmilliomodszorra is, csak azért hogy délután megint kiírja valaki ugyanezt a kérdést: vannak akik soha a büdös életben nem lennének képesek barátságra az ellenkező nemmel, mert annyira kangörcsösök, hogy mindenkit dugni akarnak aki él és mozog.

Mások viszont simán tudnak barátkozni bárkivel. Személyfüggő.

Vannak akiknél működik vannak akiknél nem. Attól is függ milyen emberek találják meg egymást. Az érzelmeket bizonyos szintig lehet irányítani is...ez is attól függ ki milyen.

Nekem egy lánybarátom van plusz lányom féltestvére aki 21 és elég jó a viszonyunk.

Van 3 nagyon jó férfi barátom plusz pár haver ahol vegyesen vannak férfiak és nők.

Ezek a férfi barátaim abszolút jól néznek ki, de sose akartam tőlük semmit és sztm ők se tőlem. Egymás párját is mindig ismertük. 10en plusz éve barátok.

N 31

"A barátság férfi és nő között azoknak a házassága, akik nem hálhatnak egymással." - Jules Renard

Pontosan így gondolom és tapasztalatam már.