Beszélgettem hosszan és mélyen egy nővel valamiről (nincs köztünk semmi), és az érdekel, hogy mennyire elterjedt vajon a nők körében az ő gondolkodásmódja?

Figyelj, bármi lehet...

Valaki az unalmasabb de biztonságosabb kapcsolatot választja és egy csodálatosan boldog, békés élete lesz. Valaki ugyanezt választja és 8 év múlva a haját tépi az unalomtól. Valaki a kalandot választja és leél egy inspiráló, izgalmas, mozgalmas életet. Valaki ugyanezt választja és 8 év múlva egymás haját tépik a párjával.

A közhiedelemmel ellentétben minden nő más és másra vágyik. Az én ismerősi körömben is van, aki inkább az efféle csöndesebb kapcsolatokat favorizálja. Aztán vagy bejön neki, vagy nem.

Én is így vagyok. Voltam olyan szerelmes a férjem előtt utolsó, mocskos tróger senkiházikba, hogy majdnem belehaltam. Volt tűz, volt szenvedély, volt izgalom, volt eszeveszett jó szex. És mire mentem vele? Úgy jöttem ki ezekből a kapcsolatokból, hogy végül örültem, hogy egyáltalán élek. Az önbecsülésem, a büszkeségem, a karrierem, a kapcsolataim romokban. A férjemmel sosem éreztem azt a tipik “pillangók a gyomorban” érzést, nem volt brutál rózsaszín köd, helyette volt és van szeretet, tisztelet, biztonság, megbecsülés, őszinteség, hűség. És van orgazmusom. A hú de nagy on szerelmes meg izgalmas kapcsolataimban csak akkor volt, ha magamnak csináltam.

Kell ennél több egy házassághoz? Nekem nem. Mi sem csacsogunk végig órákat, ha elmegyünk vacsizni valahova, mert örülünk, hogy végre csend van. :D (vannak gyerekeink)

Biztonságban érzem magam mellette és biztonságban tudom a gyerekeinket.

Meg lehet nézni a sok lángoló szerelemre meg izgalomra épülő házasságokat… Nem szabad házasodni úgy, hogy az ember nem lát a lila ködtől semmit a másik lényegéből.