A felnőtt nők mártírok, vagy önző/számítóak ez ügyben?

Akkor őszintén leírom, úgyis anonim az oldal.

A lányom testileg mindig is kicsit koraérett volt, ellenben lelkileg.

A legjobb barátnőjét születése óta ismeri, konkrétan együtt vajúdtam az anyjával. Mi is összebarátkoztunk. Nem ritkán csinált közös programot a két család. A legjobb barátnője apja látta felnőni.

Aztán robbant a bomba, hogy a tinilányunk meg a barátnője apja közt történt "valami". Évek alatt, szépen fokozatosan behálózta. A legdurvább az egészben, hogy az a vak pedofil állat azt hitte, hogy a kislány ugyanazt érzi. Miközben egyáltalán nem! Kiskora óta része volt a "családnak", egy felnőtt, akinek szót kell fogadnia, aki jobban tudja, hogy mi az igazság... Aztán mire tudatosult, hogy mi zajlik, hogy itt bizony átléptek egy határt, már elkezdte fenyegetni/zsarolni is, hogy ugye nem akar lebukni, hogy a szeretője, tönkretenné mindkét családot.

Azt vettük észre, hogy állandóan stresszel, hisztis, nem érdekli semmi, nem foglalkozik a higiéniával, elkezdett hízni. Nem egyszer leültem vele beszélgetni. Aztán legutóbb nem tudta tovább magában tartani. Elmondta, hogy mi történt, és lebuktak a barátnője előtt, aki elmondta az anyjának. Aznap jött is oda tombolni. A férjem állította le, hogy egyelőre fontolgatjuk a feljelentést, mert mikor elkezdte fogdosni S gyereket, az a lányunk szerint egy közös nyaraláson kezdődött, amikor még csak 12 éves volt. Szóval ku.rvázás meg ordítozás helyett menjen haza a saját portáján söprögetni.

Egy pár héttel később jött át a lányom barátnője, hogy egy ideje van az a furcsa érzése, hogy az apja kukkolja. Szó ami szó, egyébként nagyon szép lány, aki most kezdett el formásodni. Csak azt akarta elmondani a lányomnak, hogy hisz neki.

Annyira nem való ilyen egy tininek, hogy most már hónapok óta járunk terápiára. Egy pár nap a gimiben, aztán 2-3 hét otthon. Szégyell utcára menni, és gondolom, hogy az osztálytársai hogy viselkednek. Minden iskolai napon hány, gyomorgörcse van, belázasodik, volt, hogy összeesett felelés közben. Akkora stressz neki ez az egész, hogy lassan rámegy az egészsége.

A barátnője az anyával együtt elköltözött. Mi is áruljuk a hàzat, intézzük az iskolaváltást. De igazi megoldást a költözés se jelent.

Az a pedofil állat semmi mást nem akart, csak kicsit élvezkedni, neki dicsőség, hogy egy tinilány miatt dobta ki a felesége. Az én gyerekemnek meg tönkretette az életét, a jó hírét, a továbbtanulási esélyeit, a baráti és szociális kapcsolatait, a fizikai és a mentális egészségét, és egy életre megundorodott a férfiaktól. (Azt még nem akarom leírni, hogy leszbikus, de egyre több a jele.) Ingatlancsere, költözés, minden ami ezzel jár: óriási stressz és veszteség nekünk is. De nem akarom a gyerekem elveszteni.

A távoli ismerősök között egy 16 éves lány lett öngyilkos egy idősebb "férfi" miatt.

Persze, igazad van kérdező, mi kár is származik belőle, hisz csak életeket tesztek tönkre. Egyébként 14 felett legális, a nuni meg nem tágul ki tőle.

#23 Te jó ég, ez maga a tömény borzalom. Kitartást a családnak és mielőbbi felépülést, megnyugvást a lányodnak!

Végül feljelentettétek a pedofil rohadékot?

Ki dönti el? Az élet. Vagy szerinted agyilag, tapasztalatilag egy szinten van egy 16 éves meg egy 50 éves?

Ebben a kapcsolatban magasan az idősebb van erőfölényben, és igen simán behazudhat, elhitethet a fiatallal szemben bármit, hogy természetes valami ami baromira nem az. Főleg szexuális visszaélesekre gondolok itt, de lehet érzelmileg is kihasználni valakit, sőt anyagilag is. Nálunk csak 10 év korkülönbség volt, de később megbántam, hogy kezdtem vele, nagyon nem tett jót a személyisegfejlődésemnek az a kapcsolat, de amikor benne voltam ezt még nem láttam. Imponált, hogy érett, és azt feltételeztem, hogy megbízhatok benne, mert ő legalább "férfi", nem egy fiú, a hazugságok csak később estek le, miután én is felnőttem mellette, mindig háritotta a felelősséget, szépen lassan átláttam a trükkjein, hogy tud másokat irányitani, rám is mint másokra azért volt szüksége, hogy pénzhez jusson.