Volt már olyan, hogy csak később jöttél rá, hogy egy értékes embert hagytál elmenni az életedből?

persze

volt, és úgy folytatodott minden ahogy azelőtt :-)

Velem se fordult elő (még).

Arra, hogy értékes, nem később jöttem rá, de arra igen, hogy mekkora hiba volt elküldeni. Most már mindegy, talált egy helyes nőt, úgy látom, boldogok, eljegyzés is volt. Jól elrontottam, viselem a következményeit: én már egyedül maradok.

Hogyne lett volna

Volt ilyen persze, és meg is bántam. Szerintem ilyen esetben érdemes megpróbálni helyrehozni, de csak akkor ha tudod, hogy még egyedül van. Ha viszont látod, hogy már valaki mással próbál boldog lenni, akkor lehetőleg ne kezdjél el megint belekavarni az életébe pusztán csak azért mert most éppen rájöttél, hogy mégiscsak kéne neked.

Volt, de aztán rájövök, hogy okkal nem maradtam vele és akkor eszembe jutnak ezek az okok is, úgy már nem hiányzik. Pl. volt egy iszonyat cuki pasim, az a fajta, aki a karjaiban átvisz a pocsolya felett meg aki pénzt ad, ha elmegyek bulizni, pedig nem is kértem, vagy aki mindig jön értem, akkor is, ha van autóm, na ő egy kész főnyereménynek hangzik, de valamiért szexuálisan nem kívántam rendesen. És szerelmes sem tudtam belé lenni. Így meg nem lett volna értelme együtt maradni. Viszont azóta sajnos még hasonlóan odaadó pasim sem volt. Remélem egyszer lesz és azzal a szex is működni fog.

Volt, de nem bánom. Egyrészt most jelenleg más mellett boldog vagyok, és nem akarok Hufnágel Pisti után sóvárogni. Másrészt az akkori helyzetben a mai eszemmel is ugyanúgy ott hagynám, mert akkor semmi esélyt nem láttam a változásra. Rám cáfolt, ennek örülök, és nincs bennem rossz érzés, hogy mi lett volna, ha…

Igen :( elengedtem,pontosabban ellöktem,azt hittem jobb lesz úgy mindkettőnknek, utólag belegondolva menthető lett volna talán a helyzet. Ennek több mint 5 éve,mégis sokszor eszembe jut .