Társsal vagy egyedül jobb?

Én mindig szerettem egyedül lenni. Volt 2 hosszabb kapcsolatom, azért lett vége , mert elkezdődött a bekorlátozás, a kérdőre vonás, a féltékenykedés ok nélkül, stb… ezért inkább egyedül voltam, boldogan.

Nehezen viselem ezeket a dolgokat.

Jelenlegi párom pont ilyen beállítottságú, mint én. Nem hívogatjuk egymást napközben, nincs a “hol vagy, mit csinálsz, kivel vagy?”, csinálunk közös programokat, de mindenkinek megvannak a sajátjai. Van közös baráti társaság, meg van külön - külön is. Így nagyon jól működik a kapcsolat, tehát így azt mondom társsal jobb

Én 27, párom 31.

Attól függ milyen életformára van igénye az adott személynek.

Ha minden értelemben szüksége van a szabadságra, kötetlenségre, akkor életkortól függetlenül egyedül jobb.

De ha már egy lenyugodott, megállapodott életet szeretne, az pedig társsal a jobb.

Meg persze vannak akik életformától függetlenül szeretnek egyedül élni. De számukra is csak akkor élvezetes az egyedüllét szerintem, ha egyébként megvan a kellő társaságuk.

De az, hogy valaki egyedül él, és egyébként sincs társasága, nincs akivel találkozhatna, akivel beszélhetne, az nem megy hosszú távon.

40-es nő

Egyedül, plátói szerelemben legjobb (számomra).

Amíg nem volt párkapcsolatom, mindig arra vágytam. Aztán miután lett, és elmúlt az eleinte érzett nagy szerelem, rájöttem, hogy a plátói szerelem jobb, mint a beteljesült. A szex meg nem olyan, mint amilyennek képzeltem. Szeretek egyedül lenni, akkor mindig azt tehetem, amihez épp kedvem van nem szól bele senki, nem kell alkalmazkodni stb.