Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Pasijaim folytom a szüleimnek akartak bizonyítani (mindegyik ilyen volt). Miért?
Nem értem, hogy ha elmegyünk valahova a szüleimmel
(pl. múzeum,wellness,bármilyen kültéri program vagy akármi ahol nézelődni lehet)... a hapsik egyszerűen nem tudnak leengedni, lazítani. Folyton a szüleimet lesik, engem sürgetnek, hogy igyekezzünk, elhagyjuk őket stb.
Ott görcsölnek.... én nem tudom.. szeparációs szorongásuk van?
Volt amelyik otthagyott inkább, elment anyumékhoz és onnan mutogatott, hogy menjek már oda hozzájuk, aztán ingázott köztem és köztük 5 percenként, apám már kész volt tőle.
Egyszerűen tiszta hülye mind.
Szüleim egyámásra figyelnek, együtt sétálnak, mindig tőlem kérdezik, hogy hülye ez a hapsi? Ők sem értik, hogy miért az ő nyakukon csüng amikor velem van együtt és már el lett mondva sokszor hogy hülyén viselkedik.
Nem akarnak beszólni neki, mivel nekem kéne elmagyarázni. Ráadásul apám úgy leugatná, hogy sztem át se jönne többet XD
De a hapsik szerint meg én vagyok illetlen, mert nem illik külön menni ha együtt vagyunk másokkal. Viszont a szüleim ponthogy azt vallják, hogy odáig együtt megyünk, ott mindenki megy a maga útján, ők csak elvittek de ők nem akarnak beszélgetni meg minden, ők is nézelődni jöttek, nem azért hogy a hapsimnak "jópofizzanak" , de a pasi ezt nem veszi le.
Meg eleve mindig az adott családhoz kell alkalmazkodni, én mindig náluk viselkedjek úgy ahogy ott elvárják, de ők a mi szokásainkat egyszerűen nem képesek betartani, ellenkezik azzal amit megszoktak, nem hiszik el, hogy mi így élünk, földönkívüliek vagyunk, nem tudom de rohadtul elszomorít a dolog. Komoly férfit a párja érdekli senki más...én se az ő anyja seggében vagyok, ha megyünk valahova, mondjuk ott meg az a szokás XD de én azt ugye tiszteletben tartom.
Hiába mondtam el mindegyiknek ezt, nem hisznek nekem,
(mert a szüleim még nem szóltak rájuk és nem is látszik rajtuk hogy nem kíváncsiak a társaságára) szerintük én direkt játszmázom és manipulálom őket hogy rossz képet alakítsak ki róluk a szüleim szemében. Holott pont hogy saját magukat vágják el azzal, hogy nem engem akarnak lenyűgözni.
De mondjuk apám megkérdezte már az egyiktől egyszer, hogy "Nem azért, de belém vagy szerelmes vagy a lányomba? Miért nem vele sétálsz?"
(Nem értette)
Elhiszem, hogy gyerekes..na de a 30 éves is?
Milyen középút? Mit szeretnél? Hogy az ő családja és ő a kiköpött mása legyen a tiédnek, neked? Olyasmi nem létezik.
Vagy azt, hogy veled foglalkozzon többet családi eseményeken, ne lógjon annyit az unokatestvéreddel? Hogyan fogadtassa el magát valaki a családodba ha baj, hogy nem ül melletted annyit amennyit te szeretnél? Egyáltalán ha beszélget valakivel te miért nem kapcsolódsz bele, vagy beszélgetsz mással? Az, hogy valaki neked/érted él nem helyes elvárás. Ő a saját maga emberre. Veled együtt akar élni és te is vele! Basszus megugorhatatlan elvárás, hogy neked éljen! Nagyon önző és GYEREKES!
Érdekes, hogy GYEREKESNEK találja valamelyikőtök azt hogy "egymásért éljetek"
Nekem mindenhol azt mondják az öregek is, hogyha nem így van az rég rossz és én is így gondolom. Különben lehetnék egyedül is. Aztán mindenki éljen úgy ahogy neki jó, nem kell alkalmazkodni senkihez.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!