Meddig tartott legtovább, hogy reménykedtél, hogy még lehet belőle valami a kiszemelteddel?

Felnőttként nem volt kiszemeltem, max ilyen pár hetes és csak tetszett, nem reménykedtem semmiben. (Párom lett, de ilyen távolból ábrándozós kiszemelt nem volt)

Tiniként az utolsó 1-2 évig tartott (majdnem egy évig reménykedtem, de az elejétől számítva majdnem 2 év volt mire teljesen elfelejtettem. Volt ennél hosszabb is (4 év még általánosban), de ez kiemelkedő volt, mert nagyon keveset (kb 5-ször) találkoztunk, nem pedig osztálytársam volt, mint általában. Különböző városba jártunk egyetemre.

Másfél év. A volt munkatársam. (nem közvetlen de ugyanaz a cég, másik emelet).

Miután hülyített, közölte, hogy mégsem akar tőlem semmit. Akkor ábrándultam ki belőle, mikor megtudtam, hogy megkúr mindent, ami mozog..

En kapcsolatban szoktam így lenni hogy állandoan reménykedem hogy menthető. De mindig tévedek.

Ha vki tetszik arrol nekem 2 perc alatt lejön, hogy viszonzott e vagy nem. Ha igen akkor elgondllkodom kell e a màsik, ha nem akkor másnap már nem is èrdekel.

6-9 hónap

hogy folyamatosan lemondta a talikat, illetve kitűztem egy időpontot, hogy ha addig nem talizunk, akkor vége, az el is jött tali nélkül, így elköszöntünk - és most hasonló alakul, a köv. ilyen időpont dec. 31.

3 év volt a legtöbb. Csóró voltam,az életem teljesen kilátástalan volt és kb. 300km állt közöttünk.

33/F

Talán a távolság segít. Ha az a helyzet megszűnik, ami miatt interakcióba kerültünk.

Amúgy...lehetetetlennek tűnik számomra. Ha itt van a közelemben.

Egy iskolába járunk, nem tudok elszakadni tőle. Képzelheted, mióta reménykedek már.

Néha kicsit lankad az egész, de aztán újra dob egy kis csontot, nekem meg felcsillan a szemem :/

Kb 10 évig. Amég meg nem született a gyereke.

Kicsit utána is, de az tudtam hogy már csak álom.

Mondjuk közben voltak kapcsolataim, de őt nem utasítottam volna el.