Ha felmondtál valaki miatt és külföldre mentél, de őrülten hiányzik, elmondanád neki? Mit tennél a helyemben most?

Szép estét,

Fél éve mondtam fel a munkahelyem, egy férfi miatt.

Annyi a történet, hogy azt vettem észre, közeledik, kereste a társaságom, kis kacsintások, széles mosoly, ha meglátott, kis ajak harapás kacsintássál spékelve stb... Mindegy is. Én azt gondolom, hülyeséget csináltam, elmondtam neki, hogy vonzódom hozzá, de ez így nem oké, hiszen párja van, ne haverkodjunk inkább.

Ő ezt a kérdésemet nem nagyon tartotta be és qvára szenvedtem a közelében, így fogtam magam és felmondtam és kiköltöztem külföldre. Ennek fél éve már.

Személyesen amikor elmondtam neki, hogy felmondtam, úgy nézett rám, hogy abban minden fájdalom benne volt részéről. Majd onnantól kezdve a felmondási idő alatt közömbös lett velem, mintha nem is léteznék.

Üzenetben azt írta nekem, biztos benne, hogy megállom majd a helyem máshol és hogy sajnálja, hogy ilyen értékes embert nem tudott a " cég" megtartani.

Én viszont ezzel úgy voltam, aki akar téged, tisztán játszik. Ha akart volna engem, szakít a párjával és megkeresem, de nem tette, hagyott elmenni.

Azóta viszont kínlódás, azt hittem az idő segít, de csak rosszabb, hogy nem látom, nem hallom, sőt valószínű, soha többé nem találkozom vele.

Szerintem életem szerelmét engedtem el...

Most mit tehetnék, vagy törődjek bele, ha akart volna engem megkeres?

Hogy lehet egy ilyen lelki kínon átlendülni?