ŐSZINTÉN, te vagy a legjobb a párod számára?

26 éves nő vagyok, csinos, szép arccal, dús fekete hajjal, nagy mellekkel.

A férjem 33, alacsony, kopaszodik, sápadt, picit elallnak a fülei.

Ha ezeket a külsőségeket nézzük találnék jobb pasit. Ő viszont szerencsés.

Ezzel szemben az én személyisegem messze rosszabb. Én zárkózott, morgós, hirtelen haragu, néha hisztis és bunkó, mindent túl aggódó vagyok. Ő, nyitott, pozitív, mosolygós, barátságos, mindig mindenkivel kedves, mindenkinek jót akar, hatalmas szíve van.

Ha a belsőt nézzük akkor ő az aki messze jobbat, normálisabbat találna nálam. Én meg orulhetek hogy ilyen szerencsés vagyok hogy elvisel.

Szóval nem fekete és fehér a dolog.

"Biztos, hogy rád vágyik, és nem a gimis tanárnője neki a NŐ?

Biztos, hogy tőled akart gyereket, és nem a sebészfőorvos közös haverotoktól?

Biztos, hogy amikor este melléd bújik, akkor nem a főnökén jár az esze?"

Sokszor hallhattad már hogy az életben csak egy dolog biztos. Viszont ha ez a fajta gondolkodás a kapcsolatokról mélyen belédépül az olyan szintű torzulást fog okozni a gondolkodásodban, hogy nem hogy egy egészséges kapcsolatot nem fogsz tudni kiépíteni, de szépen lassan el fogod veszíteni az uralmat az életed, a céljaid és afelett hogy hogyan viszonyulsz saját magadhoz, ami szerintem rövid út a megőrüléshez. Valami köztes felfogást ezzel kapcsolatban minél hamarabb érdemes keresni.

Nem, nem én vagyok a legjobb a pasimnak.

Ki se merném jelenteni, hogy a 4 milliárd nő közül egyetlen egy sincs, aki szebb, kedvesebb, türelmesebb lenne nálam, és jobban passzolna a páromhoz, mint én. Ezt tényleg csak a nyáltól csöpögös romkom rajongók hihetik magukról, vagy a párjukról.

4 milliárd azonks nemű él ezen a bolygón... Lesznek jobbak nálad, lesznek jobbak a párodnál.

De a párkapcsolat nem arról szól, hogy folyamatosan figyelem, hogy találok-e jobbat. A párkapcsolat arról szól, hogy találtam egy jó partnert, akivel kölcsönösen megfelelünk egymásnak, bizalom, szeretet, tisztelet épült köztünk és kitartunk egymás mellett.

Igen, szerintem én, legalábbis nagyon látom rajta hogy így érez. De ő is nekem, még sosem voltam ilyen boldog.

Nála 17 évvel fiatalabb, csinos, vicces, és elég talpraesett lány vagyok, de nem én akarom hordani a nadrágot. Neki ez nagyon bejön.

És felesleges lenne ennél bővebben kifejteni, de személyiség, hobbik, életcélok/tervek, és szex terén is tökéletesen passzolunk.

A barátaival, családjával is nagyon jól kijövök, szeretnek engem. Még mit mondhatnék? :D

Lehet, hogy találhatna bizonyos szempontból jobbat, ahogy én is nála. Mindenkinél van jobb, akár jobb elérhető is. De szerintem elég szomorú, ha valaki így néz egy kialakult kapcsolatra. Nyilván ismerkedéskor mindenki igyekszik a legjobbat választani, viszont utána a kapcsolatot építeni kell. Közös élmények, emlékek, szokások, gondoskodás, játékosság... kinek mire van igénye. Ebből a szempontból az, aki x ideje veled van mindig értékesebb lesz, mint más, attól függetlenül, hogy a másiknak kockás a hasa, vagy nagyobb a melle. (Természetesen ha nem egy vadbarom, hisztis állat a másik, vagy más okból élhetetlen számodra. Ilyenkor szokás értelmesebbéknél szakítani.)

Szóval igen, és nem. Lehet, hogy találhatna nálam "jobbat", de legjobb tudomásom szerint egyikünk sem így kezeli az embereket, emberi kapcsolatokat.

Nem mondanám magamat a párom számára a legjobbnak. Mivel van egy csomó hibám, amiket talán észre sem veszek, de valójában idegesítő. A többi ismert hibámon meg próbálok javítani, de nem vagyok én sem gép, hogy átfuttassam a programot és egyből kijavítsam.

Ettől függetlenül a párom engem választ, mert elfogad így és ezzel együtt szeret. Ahogy én is őt. Nem vagyunk egymáshoz láncolva, bármikor leléphet, ha jobbat talál.

Bevallom őszintén, fogalmam sincs hogy volt-e nálam jobb "csaja", de nem is érdekel. Fogalmam nincs, hogy néztek ki, többjüknek még a nevét sem tudom. De nem is érdekel, mert nem maradtak együtt valami miatt.