A rendes fiúk mindig hoppon maradnak?

Azért írok, mert már nagyon elegem van ebből. Alapvetően is érzékeny lelkületű vagyok, most is magamba vagyok roskadva. Nem vagyok emós vagy ilyesmi, csak nekem nem jár ki a szerelem? Nem vagyok kezdeményezős típus, egyszerűen félek a nőktől, és meg is van rá az okom. Egyik pillanatról a másikba mindig úgy beletudnak lökni a szakadékba, hogy az életkedvem most is -1en van. Emiatt félek. Volt eddig 3 lány, akihez úgymond "közelebb" kerültem, de mikor elmondtam nekik, hogy mit érzek irántuk mindig csak a legyünk barátok sémát hozták elő. Sorry, de én senkivel nemtudok aza kőbunkó lenni, hogy nekem nem arra kellenek a nők. Nekem arra kell, hogy szeressem, és őis szeressen engem, a többi meg jön magától. Vagy rosszul látom a témát? Valami baj van velem? Elegem van már abból, hogy hétvégenként azt látom, hogy a kis 16-17 éves kiskancsók jobbnál jobb nőket nyalnak-falnak, aztán meg viszik az ágyba. Aztán annyi. Én nem akarok sokat, csak azt, hogy legyen már végre egy kapcsolatom.

19/F