Magányosok, egyedülállók! Hogyan élitek meg a társtalanságot?

Robotos nem vagyok (robotnak nincs öntudata, nem írom le, mennyire felbszott a Westworld is), és vibri sem kell. Pont a szex az a része a kapcsolatnak, ami a legkevésbé hiányzik. Ettől félek amúgy, hogy ha kapcsolatban lennék, akkor is van szex, amikor nem akarok. Mert én az vagyok, aki inkább belemegy, hogy ne hagyjanak el, mert nagyon alacsonyan égek.

Azt viszont hadd mondjam el: pont a napokban tök random módom mellém szegődött egy néni (megdicsérte a hajam), és elkezdett belőle ömleni a szó. Tudom a férje mit dolgozott, mire váltott, hol laktak, mit csinálnak a gyerekek, unokák, mennyi a gyógyszere, milyen műtétre vár, mennyiért csináltatja a haját, kije volt covidos, mit gondol a háborúról... Levegőt sem vett, annyit beszélt. Néha kérdezett, hogy beszélhessen tovább. Elmondtam, hogy nincs párom, nincs gyerekem. Akkor finoman elkezdte nyomni, hogy az kell. Rossz a magány, ő nagyon magányos. A férje meghalt, a gyerekei más városban (de itthon) élnek, a barátnői is elköltöztek. Úgyhogy keressek valakit.

Közben arra gondoltam, hogy neki volt férje, vannak gyerekei, mégis magányos. Annyira, hogy egy vadidegenre zúdított mindent, többet megtudtam róla negyedóra alatt, mint sok kollégámról. Nem ironikus ez?

Néha jobban, néha rosszabbul. Persze, furcsa érzés, hogy 22 évesen még egy csók se volt soha, nem hogy kapcsolat, de együtt lehet vele élni. Ha nem csesztetnek érte, akkor igazából kibírható.

Két / három megoldást tudok, ami nem mindenkinek fog működni, de saját tapasztalatból, nekem javít a helyzetemen.

1. olyan hobbi, ami mindennap, sokat, és erősen eltereli a gondolataidat. Nekem ez a kondi és a vezetés. Imádok edzeni és autózni, ilyenkor vagyok a legboldogabb.

2. egy-két barát, akikkel gyakran tudsz lógni, és tudsz nekik beszélni a problémáidról. Vagy elterelik a figyelmed, vagy meghallgatnak. Ha ki tudod magadból adni az érzéseidet, könnyebb lesz.

3. ez drasztikus lesz, de nekem működik, az pedig a "all-in", teljes egyedüllét. emberek kerülése, minimális szociális interakció, stb. Ez persze extrovertáltabb embereknek nagyon kínzó lehet, nekem "intro-extro" vegyesként működik, a 2. ponttal kiegészítve.

Utóbbira én egy magyarázatot látok. Valószínűleg a hozzám hasonló, magányos férfiak megértik, amikor azt mondom, hogy "beleszeretek egy lányba, ha kedvesen szól hozzám". A kapcsolat hiánya miatt kb. két szó után beleesünk valakibe, ezt sajnos csak úgy lehet elkerülni, ha nem beszélsz senkivel. Legalábbis nőkkel nem. (nők esetében vica versa)

37 éves leszek. 3 hónapja ért véget egy hosszú lapcsolatom. Iszonyatosan elveszítettem a hitemet a férfiakban. Ekkorát emberben még nem csalódtam... Nem hiszem hogy valaha is meg fogok bízni valakiben, de persze törekszem az ellenkezőjére. :)

Egyelőre élvezem az egyedüllétet. Nem magyaráz senki, nem kell mindig bizonygatni a szeretetemet. Viszont hiányoznak az átbeszélgetett éjszakák, az összebújás, a gyengédség. Biztos kell még pár hónap mire túl leszek az exemen.