Magányosok, egyedülállók! Hogyan élitek meg a társtalanságot?

Próbálkoztam ismerkedni sok fórumon,sokféleképpen.Nem ment,nem jött össze semmi.

Bele is fáradtam,tudomásul veszem,hogy nekem nem jut ismét társ.Sokan vannak így vele,tudom.

Csak a magam életét,energiáit pocsékolnám,ha mindig ezen kattognék. Elengedtem és igyekszem elfoglalni magam és minden nap találni valami szépet az életben.

F

Én is elengedtem, bár vannak nehéz pillanatok is.

Igyekszem a gyerekeimmel kihozni a maximumot a minőségi időtöltésből és 2 hetente hétvégén, mikor egyedül vagyok, akkor is elfoglalni magamat. 41N

Hullámvölgy, de egyre gyakrabban vagyok a völgyben.

Valaki túrázni a hegyekbe? ;-)

F.

Vegyes érzésekkel.

Annak örülök, hogy nem kell cselédkednem, nem vagyok állandóan elrángatva itthonról valahová, valami programra, nem kell "vizsgáznom" a másik barátai és családja előtt, nem kötelező állandóan találkozni, csomó időt együtt tölteni.

Annak nem, hogy nincs részem intimitásban.

Ezek mellett pedig borzalmasan ki vagyok égve, pedig csak alig több mint 1 éve próbálkozom aktív, célzott kereséssel (társkereső) - nagyon nem vagyok híve, de egyáltalán nincs más lehetőségem. Attól égtem ki ilyen durván, hogy a legtöbb, legjobb, amit el tudok érni, hogy minden rendben a másikkal, de nincs kémia, nem mozgat meg, teljesen semleges. Hogy ez a csúcs, ennél csak rosszabb lehet... Hogy sosem élhetem meg az azt az agyeldobós, hormongőzös, kb. "bedrogozott" állapotot, amit a szerencsések legalább a kapcsolatuk elején igen. Hogy nincs szenvedély, csak valami langyos maszatolás.