Fáj, amikor valakit elutasítasz?

Igen fáj. Több jó barátot vesztettem így.

Random ember esetén nem fáj, de kellemetlen azért.

Kellemetlen, gáz, és sokszor hülyén jön ki belőle az a fél, aki visszautasítja a másikat.

Én nem vagyok rossz ember, sose hitegettem egy pasit se, és nagyon vigyáztam mindig is, hogy ne adjak két értelmű jeleket, mert a saját bőrömön is tapasztaltam, hogy milyen rossz az, amikor remény van adva, de esélyt még csak szándékában sincs adnia a másiknak.

Sokszor én jöttem ki belőle rosszul, én voltam a szemét, a mocsok, csak mert egyszer elhívott valahova, és utána nem akartam folytatást.

Ha nem ismerjük egymást akkor nem érdekel, feltételezem ő sem hal bele, hogy egy vadidegen nem akar vele randizni. De ja, volt már olyan, hogy visszautasítottam valakit, rendes srác volt, de két randi után rájöttem, hogy ez offos. Akkor szar volt, mert elvileg addigra már belém szeretett. Olyan is volt, hogy még én hittem azt, hogy tönkreteszem valaki életét azzal, ha megmondom, hogy én max szexelnék vele, de nem járnék. Na találjátok ki, ki nevetett a végén :D Mire ezt kimondtam már járni akartam volna vele, ő meg ahogy kimondtam kiábrándult belőlem, mert mekkora ribi vagyok hogy szétteszem a lábam és nem akarok vele kapcsolatot. Azért dugni persze jó voltam.

Amúgy van hogy kifejezetten jó érzés visszautasítani. Például ha nagyon lefáraszt a randin, vagy bunkó. Pl egyik gyerek telefonozott és nem hallgatott meg, ha belekezdtem egy mondatba akkor 4x szólt közbe. Igazán jó érzés volt megmondanom neki, hogy ezért és azért nem lesz folytatás :D A legutóbbi srác akit offoltam az szintén egy rendes gyerek volt, az első tali jó volt, a másodikon viszont úgy smárolt és erőszakoskodott (erősen ölelt magához és mozdulni meg levegőt kapni nem bírtam), hogy majdnem hánytam. De nem akartam lelépni mert akkor jobban fáj neki. Inkább végig szenvedtem vele órákat. Majd amikor legközelebb írt nekem akkor megmondtam hogy én kifejezetten szarul éreztem magam és hagyjon békén. Jó érzés volt :D