Érzed-e, hogy a párkapcsolatban/munkahelyen vagy bárhol vagy amiben élsz magad elé helyezed a társad/másokat?

Engem ez demotival.

Ha mindig én pörgök csak a másik.körül.mindig en teszek csak bele mindent, a másik meg csak élvezi és visszafelé meg semmi, akkor engem valójában ő nem táplál, csak én "magamat", es bennem ez el szokott múlni, kialszik bennem a dolog szép lassan. Itt szoktam még magammal hadakozni hogy de én szeretni akarom őt, nem akarom hogy elmúlassza ezt bennem, de mindig ők az erősebbek. Boldogság szerelem helyett tele leszek negatív érzésekkel(eleinte persze hogy küzdök flörtölök vele, kapálózok hogy felélesszem a másikban a szikrát ami működik is ideig óráig aztán visszaesnek. Szélmalomharc. Egyedül. Úgy hogy én nem is vagyok táplálva. )és mindig az győz, az érvényesül, aki nem szeret, soha nem tudok erősebb lenni hogy a szeretet vagy szerelem győzzön.

Nem én tudom őket felemelni magamhoz, hanem ők húznak le az érzelmi sivàrba magukhoz.

Rossz úgy végignezni amikor az elején még veled repkednek együtt és végigmozizod azt hogy a kapcsolat haladtával te megkapod a várva várt biztonsagérzést, de a másiknak meg az izgalomhiány lesz csak.

Amikor te úgy érzed végre sinen vagytok, pont ettől a másikban meghal vmi.

Ilyenkor en ugy vagyok vele nem küzdeni kéne hanem helyből.kidobni a másikat. De ugye a szerelem meg elvonasikkal jár, nem birsz csak ugy kilépni.

Mert aki szeret az remél és küzd es nem akarja feladni elengedni, amit el kéne.