Mindennapos veszekedés valóban annak a jele,hogy nem illünk össze? Napokig türtőztetem magam, aztán kirobban.

Egyszerű elvárásaim vannak,de mégsem tudja őket teljesíteni. Van,hogy próbálom fékezni magam,hogy ezeket ne mondjam neki,hanem pakolok,rakodok utána ám mégis elkövetkezik az a pont,amikor már nem bírom magam fékezni,és akkor utána áll a bál,és megy az ordítozás.Megbeszélni nem lehet,mert semmi sem változott ez idáig sem. Próbálom menteni a menthetőt, de tényleg nem passzolunk?Alap dolgokban sem értünk egyet,ami neki nem fontos,nekem nagyon is az.Van értelme ezt húzni,halasztani,vagy ki kell mondanom,hogy ennyi volt?Nem hiszem,hogy ezek a veszekedések amiatt lennének,hogy egymás első partnerei vagyunk,együttélés terén. Most kellene a legboldogabbnak lenni,de emiatt a sok idegeskedés miatt pokol az élet így, és azt érzem,jobb volt egyedül.