Ha szükségem van naponta egy-két óra egyedüllétre, akkor ne is akarjak párkapcsolatot, és gyerekeket végképp ne férfiként?

Az odaadó apaság nem annyit jelent, hogy néha játszol vele egy nagyot, meg adsz egy simit a buksijára lefekvés előtt.

Az odaadó apaság azt jelenti, hogy napi szinten jelen vagy a gyerekeid életében, főleg azután, hogy az anyjuk visszament dolgozni. Eteted, itatod, hozod-viszed, számont tartod az igényeit, érzelmileg elérhető vagy számára, a nap bármely órájában számíthat rád, segítesz neki mindenben, neveled, odafigyelsz stb. Erre készen állsz?

Ha igen, akkor neked való a gyermekvállalás, ha nem, akkor felejtsd el. És ez nem bunkózás a részemről. Én el sem tudom képzelni, hogy ennyi áldozatot hozzak egy gyerekért, ezért eszemben sincs vállalni.

Szerintem meg simán lehet, csak a megfelelő embert kell hozzá megtalálni. Eleve miért kell abból kiindulni, hogy mindenki 8-16-ig dolgozik hétfőtől péntekig, utána meg sülve-főve együtt vannak és mennek a "közös barátokhoz"? Szerintem meg pont ez a "közös barát" tök kamu és fölösleges. Hogy kell ezt a gyakorlatban elképzelni? Sziasztok, mi egy pár vagyunk. Nahát, mi is! Akkor leszünk barátok?🤣 Nem hiszem. Inkább arról van szó, hogy a meglévő barátokat dobják be a közösbe. Kötelező ez? Legjobb barátnőmnek van férje. Nyilván anno bemutatta, de attól, hogy ismerem nem lettem a közös barátjuk 🤦🏽‍♀️(Történetesen utálom a pasit). Az én férjem se lesz az ő közös barátjuk. Én a barátnőmnek vagyok a barátja, nekem a barátnőm, a férjeinknek meg megvannak a saját barátaik.

Ha például a párod 8-16-ig dolgozik, te meg 12órázol 2nap munka, 2 nap szabad felállásban, akkor minden szabadnapodon van több, mint 8 óra énidőd. Abba bőven belefér a barátozás is, az egyedüllét is. Nyilván vannak olyan nők, akik elképzelhetetlennek tartják, hogy ne egy műszakban dolgozzatok, de akkor te nem is őket keresed.

Hát nézd, egy 2,5 éves és 4 hónapos gyerek anyjaként azt mondom, igen, hogy gyerek mellett el kell felejteni az én időt, pláne az első néhány évben. Akkor is, ha apuka vagy.

Persze, az elején úgyis az anyával van többet a gyerek, de 1,5 éves kora után, ahogy elkezd kinyílni a világ felé, ugyanúgy rád is akaszkodik majd. A kicsi gyerekek nincsenek el egyedül, max. 10 percekre, amúgy ott kell ülni melletük, játszani és foglalkozni velük, úgyse fognak békén hagyni.

Na, most olyan nőt biztos nem találsz, aki az egész napos gyerekezés/munka után minden egyes nap biztosít majd neked 2 órát arra, hogy egyedül legyél. Vagy akkor a másiknak mikor van akár fél óra énideje?

"Az, hogy napi egy-két órában nem vagyok jelen, hogy a többiben maximálisan jelen tudjak lenni, az miért gond"

De ha te minden nap nem vagy jelen 1,5 órát, meg utána cseréltek, és anyuka sincs jelen 1,5 órát, akkor mikor van együtt egyáltalán a család?

Mert átlag családnál kb.5 óta, mire mindenki hazaér, onnan 3 óra énidőzéssel telik, aztán meg fürdés és alvás, ezért felesleges gyerekeket vállalni, nekik ugyanis nem ez kell.

24 éve boldog házasságban élek úgy, hogy naponta 10-től 12 óráig a vízparton lazulok. A fedősztori a horgászat, de sokszor be se dobom a szereléket, úgyis tele van a fagyasztó. A feleségem szokott a kapun kiengedni mondván; ügyes legyél, és ne hozzál halat. D

Ő is tudja, hogy csak ott tudok teljes mértékben kiengedni.