Egy keresztény házasságban egy nő mennyire van ráutalva a férjére, mennyire kell visszafognia magát?

A Bibliában oké, hogy benne van, hogy a férj a család feje, de ettől függetlenül a családja véleményét figyelembe kell vennie. Így értelmezve, ez egy teljesen normális dolognak tekinthető.

Nálunk kiegyensúlyozott a dolog. Mindent megbeszélünk. Nem tökéletes a kapcsolatunk, de az átlagosnál jobbnak látom.

Van amiben én nézek fel rá és van amiben ő rám. Határozottak vagyunk mind a ketten, szerintem ez nem gond.

Mire gondolsz kérdező?

Én ismerek pár keresztény párt a kemény fajtából, egyáltalán nem alárendelt a nő vagy ilyesmi. Miért lenne?

Pusztán a vallása miatt még semennyire nincs ráutalva, keresztény, házas nők ugyanúgy dolgoznak, tanulnak, érvényesülnek az életben.

Az ilyen hiperkonzervatív családokban, ahol az az elvárás, hogy a nő ne dolgozzon, hanem szüljön tíz gyereket és vezesse a háztartást ott értelemszerűen teljes mértékben ki van szolgáltatva a férfinak. De ezt azért nem nevezném általánosnak. A legtöbb keresztény család ebből a szempontból teljesen átlagos életet él.

Keresztény nevelést és taníttatást kapott ex keresztényként sok keresztény házasságot láttam, de sehol se volt elnyomva a nő. Az egyik tanárnőmnek volt 6 gyereke, de őt sem tartották fogva otthon; amint meglett a gyerekszám amit akartak, jött is vissza tanítani. Általában vidám volt, beszédes, és nem visszafogott/szolgalelkű, még a férjével szemben sem (aki szintén nálunk tanított).

Amire te gondolsz, azok inkább a bántalmazó kaocsolatok.