Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Lányok, titeket se hívnak fel soha?
Én konkrétan olyan rosszul érzem magam, hogy ma már nem alap az, hogy egy pasi elkérje a telefonszámom, illetve ha van párkapcsolatom, akkor néha felhívjon.
Nekem sokkal jobban esne, mint a fulltime pötyörészés chaten, mert telón napi fél óra alatt bőven több dologról lehet beszélni, és mélyebben. Nem beszélve arról, hogy a chatelés a félreértések melegágya.
De valahogy én alig tudok erre rávenni bárkit (meg hát rossz érzés is, hogy a másik félben erre nincs igény).
Még a Messenger hívás is jobb lenne, de az is alig van, általában arra hivatkoznak, hogy nem szeretnek telefonálni.
Ezt más is tapasztalja? Lehet, ez ilyen modern kori dolog inkább?
Én kifejezetten nem szeretek telefonálni, nincs is annyira jó tapasztalatom vele. Általában mindig egyoldalú volt az igény, mindig nekem "kellett" hívogatnom a másikat, menni a másik után, így abbahagytam. Olyan alig volt, hogy "csak úgy" felhívjon valaki, általában csak valami szükség miatt, és ez valahogy belém rögzült.
29F
Engem sem hívnak, de szerintem ez egy jó dolog, én is utálok telefonálni. Nekem ne is kérje el senki a telefonszámomat és ne is hívogasson, kb fejvadászok meg közvéleménykutatók szoktak csak hívni, ezt nem szeretném összekötni a párkapcsolattal.
Meg amit az #1 mondott, az egész napos pötyögésnek igenis előnye, hogy ha éppen nem tudok a másikra figyelni, akkor nem kell "leráznom", hanem válaszolok neki a legutóbbi üzenetére, kérdésére amikor teljes figyelemmel tudok lenni felé. Nekem még félreértésem amiatt sosem lett, hogy írásban kommunikáltam a másikkal, ami félreértés volt, az telefonon is az lett volna.
De mások vagyunk, nekem akkor is gyomorgörcsöm van, ha a fodrászt kell felhívni telefonon (éppen ezért csak olyan helyre megyek, ahol online lehet időpontot foglalni, vagy nem kell), idegen számot meg csak akkor veszek fel, ha aktívan munkát keresek és beadtam már az önéletrajzom sokfelé, egyébként figyelmen kívül hagyom. Az alapján, hogy ismerősi körben elég sokan vannak így vele, szerintem ez amolyan korosztályi dolog lehet (30 vagyok).
Én kb minden este telefonáltam 2 barátnőmmel. Az egyik általában úgy szeretett elaludni is, hogy ott vagyok közben hívásban. Elég aranyos szerintem
22F
Nah, lepontoztak :I
Pedig ez az igazság, utálok telefonálni :D
Engem az bánt egyébként, hogy persze értem én, hogy nem ér mindig rá az ember. Nyilván én sem munkaidőben gondoltam a telefonálgatást.
Hanem mondjuk esténként, ha nem vagyunk együtt, akkor olyan jól esne. Én azt érzem, ha valaki csak írogat, akkor sose teljes a figyelme, mert még közben akárhány emberrel írhat + internetezhet, stb.
Egy pasim volt régen, akivel tudtunk telefonálni, teljesen más érzés volt.
Kedvencem:
Barátkozni akar, de se telefon se személyesen nem akar beszélni! Ezt valaki érti? Milyen az ilyen barátkozás?
Igen jól írtad kérdező sajnos én is ezt tapasztalom
F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!