Hogyan dolgozzátok fel ha nem kelletek valakinek?

Ha egyedül vagyok nincs mi, ki lefoglalja az agyam. Alapból olyan ember vagyok aki igyekszik a jelenben élni és abból a maximumot kihozni. Ugyanakkor ez nem mindig könnyű, mert közben olyan is vagyok aki magában nagyon sokat fantáziál (gyerekkorom óta így van), gondolkodik, utólag elemez eseményeket, szituációkat. Ebből sokat is lehet tanulni, de néha egyszerűen túl sokat gondolkodom és nem tudom kikapcsolni az agyam és a gondolataim. Ezen dolgoznom kell. Pl.: edzés vagy főzés közben az adott dologra koncentrálok, ott egyszerre kell a testemnek és az agyamnak figyelnie, hogy menjen amit épp csinálok. Ha barátokkal vagyok ott nyilván beszélgetünk, van valami program, stb. ott is még az agyam ki tud kapcsolni (bár előfordul, hogy ha csak egy pár percig is de elemzem a dolgokat vagy az adott személy eszembe jut). Munka az már nehezebb, mert szellemi és nagyon nehezen kerülök bele a ritmusba, hogy odafigyeljek, de az muszáj.

Viszont amikor egyedül vagyok és épp "nincs mit csinálnom" tehát csak megyek valahova, vagy aludnék vagy bármi, ahol az agyamat és a testemet nem kell dolgoztatnom kvázi, akkor egyszerűen elszabadulnak a gondolataim, eszembe jut valami, elszomorodom, rágódok, sírok, stb.

Tudom, hogy nem jó és nem kéne és, hogy én kreálom magamnak, de nem vagyok se tökéletes, se robot.

El kell engednem valakit fejben, de ha lehunyom a szemem még mindig őt látom magam előtt vagy visszaidézek egy közös pillanatot és más ember nem tudja lekötni a figyelmem.