Hogyan dolgozzátok fel ha nem kelletek valakinek?

Hasonló helyzetben vagyok, nem szakítás, hanem ismerkedés területén.

Nekem a kutyám nagyon sokat segít, amikor mellettem fekszik esténként, kevésbé gondolkozom hülyeségeken.

Egyébként meg próbálom úgy felfogni a helyzetet, hogy ha ő nem látja azt, hogy milyen csodás vagyok, akkor úgysem egymást keressük.Nem beképzeltség, hanem vagyok, amilyen vagyok, a hibáimmal együtt..de szeretném, ha a párom csodásnak tartana és oda lenne értem, ahogy én ő érte.

Plusz van bennem egy erős hit, hogy jönni fog, amikor jönnie kell. Addig pedig magammal foglalkozom,nem megyek bele megalkuvós kapcsolatokba, dolgozom magamon és nyitok más emberek felé.

Méltóság. Méltóság. Méltóság.

Kábé másfél éve szembesültem azzal, hogy egy srác, aki nagyon bejött nekem (de NAGYON), és ezt finoman bár, de tudtára adtam, nem viszonozta az érdeklődést.

Természetesen szomorú voltam, de:

1. Tökéletesen elfogadtam, hogy nem vagyok az esete.

2. Nem voltam le ebből azt a következtetést, hogy a férfiak mind hülyék, én pedig egyedül fogok meghalni.

Nyilván sokkal nehezebb ezt akkor elfogadni, amikor már volt köztetek valami, de minél csendesebben és méltóságteljesebben viseli valaki az elutasítást, annál jobb. Később nem kell szégyenkeznie a viselkedése miatt.