Lányok Volt olyan pasiról akiről azt hitték ő az igazi, és mégis szétmentetek? Akiknek volt ilyen, mi volt az amiért kiábrándultatok?

Nem abrándulok ki azokbol akikben én az igazit látom. Csak mivel elhagynak így kényteken vagyok megemészteni.

De attól még velük lennék, de nekik más a prioritás.

Pl egyik exem azert ment el mert talált egy pénzes nőt. Ő anyagi szempontokat néz komoly kapcsolatokban.

Másik exem meg egyszeruen soha az életében nem akar családot gyereket de azzal eteti a nöket és kb 4 évente lecseréli mindet. Igazából ö ilyen "átverős", de hosszu normális kaocsilatai vannak, de így.

Bennük én hiába láttam hogy Nekem ők az igazik mert szerelmes vagyok tetszik harmonikus az együtt élés és ninden maga a tökéletesség, és életem végéig lennék vele, nekik mások a szempontjaik viszont egy kapcsolatról.

Az első nagy szerelmemre sokáig azt hittem. 18 voltam, mikor összejöttünk, akkoriban nem kergettem már lázálmokat, próbáltam reálisan nézni a dolgokat, és úgy értékeltem, hogy nagyon is összeillünk, ő lesz nekem az igazi.

Aztán elkezdtünk 'elfejlődni' egymás mellett, egyre kevésbé éreztem ezt a harmóniát. Főleg a minőségi együtt töltött időt hiányoltam, de úgy tűnt, minél jobban erőltetem, annál kevésbé van kedve hozzá. Végül az alkohol tette fel a pontot az i-re, egyre durvábbak lettek az átbulizott alkalmak, amit viszont már egyáltalán nem tudtam tolerálni. Egy konkrét eset után ábrándultam ki belőle végleg. Úgy leitta magát, hogy a barátai is alig bírták hazavinni, engem hívtak az éjszaka közepén, hogy menjek érte. Kerestem őket, de már addigra továbbálltak, és mire hazaértem, a kedvesem otthon volt ugyan, csak magára csukta az ajtót és a zárban hagyta a kulcsot. Kicsukott engem egész éjszakára a lakásunkból, és semmire se reagált, nem tudtam felébreszteni, akárhogy csengettem, dörömböltem, hívtam a telefonján, stb.

Volt. Behúzták egy vallási szektába, ahova rendszeresen pénzt kellett beadni, ekkor lett elegem.

Aztán ő is kijózanodott, de már késő volt.