Hosszú távon is jó lesz az, ha feminizmus és az egyenlőség érvényesül a párkapcsolatokban?

Egy ilyen világban előbb-utóbb ugyanannyi nő fog eltartani férfit, mint fordítva, ugyanolyan normális és bevett gyakorlat lesz, hogy a nő hívja randira a férfit, és lehetne sorolni, gyakorlatilag teljesen megszűnik minden olyan gyakorlat, ami társadalmilag a nemek alapján volt "elvárt".

A feministák tisztában vannak ezzel, és hajlandók vállalni a felelősséget, vagy valahogy majd meg akarják úszni mert rájönnek, hogy jobb az a világ, ahol papíron mindenki nagyon feminista, de azért valahogy még mindig a "férfi dolga" a randira hívás, meg azért a férfi mégiscsak "legyen képes biztonságot adni" (értsd: teremtsen egzisztenciát lehetőleg), miközben a másik oldalon már senki nem mondhatja, hogy a nő maradjon a konyhában, és foglalkozzon a családdal - pedig egy egyenlő világban előbbi ugyanannyira gusztustalan és szexista megközelítés, mint az utóbbi.

Miért nem látszik az az igény, hogy a különbségek akkor is eltűnjenek, ha az éppen rövid távon nem feltétlenül kedvező? Így pedig őszintétlennek tűnik az egész.