Hosszú távon is jó lesz az, ha feminizmus és az egyenlőség érvényesül a párkapcsolatokban?

31

Lehet nem megvenni, csak akkor nem lesz kaja az asztalon, meg nem lesz tiszta ing a munkaba, meg nem lesz szepen kitakaritott otthon sem.

"Szóval a nő költi a pénzt, de a férfival végezteti a melót."

A faszi csak üljön a valagán, vagy mi?

Jaj kérdező...

Miért nem sikerül neked különbséget tenni a közlét, jog, politika és a magánélet, érzelmek, személyes életvitel közt?

Annak, hogy a nők szavazhassanak, tanulhassanak, dolgozhassanak, érvényesíthessék az érdekeiket, képviseltethessék magukat stb, közéleti jelentősége van, és bizony törvényekkel kell biztosítani a számukra. Az úgy nem működik, hogy az egyik választókerületben a nők is szavazhatnak, a másikban nem. Ezeket a jogokat, törvényeket nem lehet az emberek belátására bízni, ezeket az állam, ha kell, az erőszakszervezetei által kell biztosítsa.

A magánélet formálása viszont nem ilyen kőbe vésett. Természetesen kísérletet lehet tenni arra nézve, hogy a liberálisabb / konzervatívabb / vallásosabb / szabadelvűbb életvitelt népszerűsítse az ember, de véleményem szerint ezeken a területeken nincs szükség egységességre és szabályozásra.

Én hiszek abban, hogy feministaként 50-50 arányban "illik" megosztani a számlát a pasimmal, ezért én ezt teszem. De az ég áldjon meg, eszembe nem jut ezt más nőkre ráerőszakolni.

Vagy ott van a gyermekvállalás kérdése. Eszemben nincs szülni, inkább a karrieremre és a hobbijaimra koncentrálok. Szeretném ezt ráerőltetni a többi emberre? Nem, nincs értelme.

Van konzervatív, liberális, családközpontú, szélsőségesen individualista, pénzcentrikus, vallási fundamentalista és még millió típusú ember. Itt nyugaton ezek az emberek viszonylagos szabadságban élhetik meg a maguk hitét, világnézetét. Egységesíteni ezeket nem több és nem kevesebb egy disztópikus agymosásnál.

Persze meglehet a véleményed a szerinted helytelenül élő feministákról. Nekem is bőven megvan a magam véleménye a mélykeresztény, konzervatív családokról, de ettől még nem gondolom, hogy nincs helyük ezen a világon...

"A magánélet formálása viszont nem ilyen kőbe vésett"

Ez a baj....

"de véleményem szerint ezeken a területeken nincs szükség egységességre és szabályozásra"

Az en velemenyem szerint pedig van :)

39F incel

38

Akkor érvelj a véleményed mellett. A magánélet leszabályozádából igencsak rosszul is ki lehet jönni.

Mert hát ugye nemcsak azt kényszeríthetik az emberekre, ami neked épp pont úgy szottyan, hogy tetszik, hanem bizony az ellenkezőjét is.

Ha felrúgjuk a magánélet szentségének az elvét, akkor abba bárki, ismétlem bárki belepofázhat. Az is, aki pont az ellentétét vallja annak, amit te.

A feminizmusnak épp az lenne a lényege a kapcsolati, magánételi részét nézve, hogy döntési jogot biztosít. Ha bármit kikényszerítesz, az épp annyira rossz, mindegy, hogy a nőknek, a férfiaknak vagy kinek kedvez.

Én ismerem magam. Se a ház melege, se a tűzhely őre nem leszek. Egyáltalán nincs igényem rá, hogy egyoldalú szolgáltatást nyújtsak. Ha a pasi is kedveskedik nekem a kapcsolatban, akkor én is neki. Ha ő vállalja a részét a terheknek, akkor én is. Nekem nem derogál kertet ásni, vezetni, bútort cipelni, mert nem esik le a karikagyűrűm. De, mindenben elvárom, hogy épp annyira jelen legyen, mint én. Nem vagyok se cseléd, se masszőr, se szakács. Nem fogom remegve várni, mikor ér haza és nem lesem az óhaját. Nem jobban, mint ő az enyémet. De eltartani se fogom hosszabb ideig. Nekem nem kell háztartásbeli pár. Ha ez így nem kell, akkor lehet olyat keresni, aki másra vágyik. Vannak nők akik továbbra is alárendelt szerepben érzik jól magukat. Akiknek igénye van rá, hogy tutujgassák a férfit, akik ki tudnak teljesedni háztartásbeliként, akiknek kell "az úr" a házba. Mert őszintén ettől érzik jól, biztonságban magukat. És van a teljes ellenpólus, ahol a nő az úr. Meg a kettő között ezer változat.

És ez így van rendjén. Amelyik pasi olyan nőre vágyik, aki tényleg egyenrangú fél (szerintem ők vannak kevesebben, ami nekem szívás) az keresgéljen addig, amíg ilyen nőt talál és ne sirdogáljon, hogy a párja a másik típus, illetve jobban az, mint ő szeretné. Ki választotta? Ugyanígy, aki a "rendes" szereposztás híve, az ne olyan mellett köteleződjön el, aki meg nem. Mert megölik egymást. És olyan szépen hangzik a komprommisszum, de ez sokszor bizony nem megoldható kompromisszummal.

Aztán megy ez a mutogatás, mikor nem úgy alakul, mikor a másik mégse hajlandó arra hajlani, amerre húzzák. A feminizmus adott szabadságot. De, a szabadsággal az a kellemetlenség jár(na), hogy saját felelősséged kivel élsz. És sokan ezt képtelenek elfogadni és megy a hibáztatás, mutogatás, illetve valamilyen kötelező egységes rendszer utáni vágyakozás. Ahol se keresni, se gondolkodni nem kell. Ahol más lesz a bűnös, ha nem megy, hiszen nem én akartam így, ez a szokás, a törvény, stb.

Az eredeti kérdésedre visszatérve, "Egy ilyen világban előbb-utóbb ugyanannyi nő fog eltartani férfit, mint fordítva, ugyanolyan normális és bevett gyakorlat lesz, hogy a nő hívja randira a férfit, és lehetne sorolni, gyakorlatilag teljesen megszűnik minden olyan gyakorlat, ami társadalmilag a nemek alapján volt "elvárt"."

Azt nem hiszem, hogy ugyanannyi nő fog eltartani férfit, mint fordítva. Nem látom, hogy igény lenne rá női oldalról. Sőt én férfi oldalról se érzem az igényt erre általában. De, tény, hogy férfi oldalról még mindig többet hallom, tapasztalom nőktők és férfiaktól is, hogy ettől érzi férfiaknak magát, vagy a párját valaki. Ezért gondolom, hogy mindig több nő lesz háztartásbeli, mint férfi. De, sokkal jellemzőbb elvárás a dolgozó szerep mindkét oldalról. Ez egy lényegesen biztonságosabb felállás egyebkent szerintem. De, simán az igények mentén is úgy gondolom, hogy ha minden jól megy, elenyésző lesz az eltartottak száma idővel, aki pedig eltart egy nőt, vagy férfit, az önként teszi majd. Saját akaratából és a másik is azért lesz ebben a szerepben, mert erre vágyik. Épp ez lenne a lényeg. Ha te arra vágysz, hogy egyedül tarsd el a családot, cserébe otthon nyugi, tisztaság, kaja várjon és egy kanalat ne kelljen keresztbe tenned, akkor megadatik, csak a partnert kell hozzá megtalálni. Ellenben, senki nem kötelez rá, ahogy az ellentettjére sem.

Szerintem ez lenne a végső cél. A valódi egyenjogúság. Hogy nekem épp annyi jogom van megtalálni a számomra tökéleteset, mint bárki másnak.