A barátzónából ki lehet jutni? (én nem ezt tapasztalom)

Más ha valami barátkozásnak, barátságnak indul a felek között.

S más az is, ami kapcsolati próbálkozásnak, de az egyik fél azt mondja, hogy legyünk csak inkább barátok.

Az utóbbinál nem lesz belőle szerelem.

Szerintem is ha nem jön be a másik, pedig szeretné, általában inkább olyan kényszerű barátság lesz, ahol mindig ott lebeg az elutasítottság, reménykedés, talonban tartás... tabutémája is, ami megöli a spontán, őszinte kommunikációt.

Szimpla barátságból, közös barátokon keresztüli ismeretségből, akár már pár éve tartó haverságból viszont tényleg sok szerelem indul.

A párok kétharmada barátként indult, és majd két év óta ismerték egymást.

Környezetemben sok ilyent látok és velem is így volt.

[link]

Nekem eddig 5 barátnőm volt. Mindegyikkel először barátok voltunk. Én elsőnek mindig igyekszem összebarátkozni a lányokkal, aztán ha párkapcsolat lesz belőle, akkor tök jó, ha nem akkor meg barátok leszünk. Nyilván ehhez az kell, hogy ne engedd magad nagyon hamar szerelembe esni.

Volt több olyan próbálkozásom is, hogy úgy hívtam el lányt randira, hogy nem voltunk még barátok. Ők mind visszautasítottak.

A barátágból kialakulhat párapcsolat, erre millió példát láttunk már. De a barátság alapja két ember kölcsönös (emberi) szimpátiája.

Ezzel szemben a barátzóna nem több egy kényszermegoldásnál, amelyben az egyik fél nem meri vagy nem akarja nyiltan a másik szemébe mondani, hogy kopjon le. A "maradjunk barátok" rémes szöveg a visszautasításra, ugyanis ilyenkor szó nincs barátságról.

Egy igazi barátságból még lehet szerelem, miért ne? Barátzónából viszont soha, annak a kialakulását ugyanis minden esetben megelőzte egy elutasítás, aminek minden bizonnyal meg volt az oka. (Többnyire a fizikai vonzalom hiánya.)