A nagyon előnytelen külsejű emberekben mi tartja a lelket?

pl mint a 4 pipás, feljár a gyk-ra kitombolni magát, meg tippeket ad másoknak, hogyan éljenek ők is inkább egyedül...ha már neki f.s az élete, másé miért legyen jó?

Szóval aki ebben a kategóriában párkapcsolati kérdést feltesz, pláne férfiakról, egy útja marad: örök magány.

A lelket már rég semmi, életben egyfajta kötelességtudat tart: amíg édesanyámék élnek, itt kell lennem nekik, hogy segíthessek, amikor és amiben szükségük van rá.

Nincs hivatásom, sem szédületes karrierem, sem különleges hobbim. Képességeim és/vagy igényem sincs ezekre. Csak egy egyszerű szürke kisegér vagyok, aki szeretett volna egy olyan viszonylag természetes, alapvető dologból részesülni, mint pl. a rendszeres szexuális élet, de durva nagyot buktam a genetikai lottón, ez van 🤷🏻‍♀️🙍🏻‍♀️

Én lány vagyok, ráadásul fiatal.

20 vagyok, eddig soha nem kezdeményezett nálam egy fiú se. Egyetlen randin voltam, a fiú ott csak hülyíteni akart, aztán visszament az exéhez. Sokáig ebbe kapaszkodtam, sőt még most is, hogy volt gusztusa hozzam egy fiúnak, akkor lehet egy másiknak is lesz.

Rosszul vagyok attól, amikor az önfejlesztést írjak. Mert mintha egy 5 éves szintjén lennék a többiekhez képest. Mindenki mondja, hogy majd ekkor, majd akkor, majd ammakkor, de már feladtam az egészet. Felesleges minden erőfeszítés.

Meg akkor még itt vannak az ellentétes tanácsok, amiket nap mint nap megkapok. Pl: kezdeményezzek-ne kezdeményezzek, legyen magasan a léc-adjam lejjebb az igenyeimet, stb.

Már feladtam.

Most vagyok abba a korba, amikor felnőtté válik az ember, és bizony ez abban is megmutatkozik, hogy eltávolodnak a barátok. Csak a barátoknak van kihez távolodniuk, míg engem a magány meg a rengeteg munka vár.

Ők könnyűszerrel elköltöztek a párjukkal, én meg egyedül két munkahelyből tartom fent magamat, hogyha szeretnék enni a hónap végén. Ha szeretnék menni valahova, vagy szeretnék venni valamit, akkor megyek egy harmadikra (alkalmi munka), mert máskülönben nem tudnék venni, egyedül tartok fent egy albérletet.

Pszichológushoz kell járjak majd, mert bántalmazom magam. A stressztől, a fáradtságtól és a magánytól kikészülök. Úgy érzem.

Ennyi.

Család? Van sok dolog, amiért érdemes élni.

Vagy mit kellene tennem?

#13 vagyok.

Na igen, a család kérdés is problémás számomra, mivel egyedül nem vállalhatok gyereket, abból meg már kinőttem réges-régen, hogy anyámékat tekintsem családnak. Főleg hogy sose volt jó a viszonyom velük.

Nekem egy ismerősöm van akinek nagyon csúnya arca van. Nő amúgy és tudom a szépség relatív meg minden, de ő tényleg az a szint hogy kb meglátod sötétben és megijedsz.

Ő iszonyat vallásos, gimiben is az volt. Tagja valami keresztény közösségnek, velük rak ki mindig képeket ahogy mennek ide-oda. Elég boldognak látszik.

13 és a több hasonló nő

azt írjátok hogy magányosak vagytok bár csak valaki kezdeményezne,de ha valaki megteszi arra nem reagáltok miért van ez?

Minden ilyen kérés és válasz kamu lenne?

Én előnytelen külsővel rendelkezem és csak a prostik gondolta tartja bennem a lelket ugyan akkor ez is rombolja azt.

Nem a dugás miatt akartam ismerkedni nőkkel a hétköznapi csodákra vágytam pl összebújós filmezés,beszélgetni valakivel séta közben,szeretni valakit,

úgy szexelni hogy tudom hogy a másik érez valamit irántam még ha nem is kifejezetten vonzalmat de azért jól eső érzés mind kettőnknek.

Erről le mondtam mert hiába tartanám csodának ha velem egy szinten lévővel lennék párkapcsolatban ez lehetetlen, senki nem gondolkozik úgy mint én, legalább is nőben biztos nem. Férfiban látok néha egy-egy kérést választ aki hasonlóan gondolkodik.

Ez mind attól függ, hogy van e még más leszámítva egy párkapcsolatot egy társat az életben, ami motiválhat ami értelmet ad a mindennapoknak.

Alap: nincs társad vagy másképp párod, nincs szex - ez már 50%-ban rontja az egész életkedvét az embernek egy huzamosabb idő után.

De jönnek a következők amiknek a hiánya még mélyebbre süllyeszti az embert:

- nincsenek szülők vagy nem tartja velük a kapcsolatot.

- utálja a munkáját , a kollégákkal sem tartja a kapcsolatot mert teszem fel kretének

- nincsenek barátok

- nem érdekli igazából semmi ,pl.: se az autók , se sport, se a sütés főzés se semmilyen hobbi

- kb. nem is jár közösségbe az étel vásárláson kívül

Az élete gyakorlatilag abból áll, hogy reggel unottan felkel elmegy dolgozni, hazafelé kb sehol se lát csak azt nézi mikor ér már haza és ül a telefon vagy a gép elé.

---> így ilyen életet követve valóban értelmét veszti az élete.

#18

Nálam nem jelentkezik senki, én kezdeményeztem eddig. Egy olyan ember volt, aki érdeklődést mutatott irántam, bár ahhoz jócskán kellettem én is. Elmondom, hogy az a fiú miért volt offos:

22-23 éves volt már ekkor, semmilyen pozitív tapasztalása nem volt a lányok részéről, szóval ő minden lanyert odavolt.

Előnytelen külsővel rendelkezett, ráadásul alacsony is volt. De ez volt a kisebb probléma, fejben voltak vele gondok: állandóan tapadt, minden szabad percét velem akarta tölteni, nem volt közös téma, szóval naponta többször kérdezte meg, hogy mizu, mit csinálok, hova megyek, hogy aludtam, ami egy idő után rohadtul idegesítő volt. A barátait is nyaggatta, hogy legyenek vele, mert ő unatkozik, magányos, egyedül van. Mindig negatív dolgokkal állt elő, zavarta a csend, de nem tudott érdemben hozzászólni. Folyton lesben állt, hogy mikor vagyok fent, amint felléptem messengerre, már gépelt. Aztán inkább ignoráltam.

Az, hogy másokkal mi van, azt nem tudom. Azért sokan nem annyira elkeseredettek, hogy mindenkinek adnak esélyt, mindenkivel leállnak. Én se csak párkapcsolatot meg szexet akarok. Jó lenne már szerelmesnek lenni (viszonzottan). Már olyan szinten magam alatt vagyok emiatt, hogy már nem is tetszik senki, nem indít be még a legjobb pasi se, olyan szinten beburkolóztam magam a sok csalódásoktól. Szóval ez van.