Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Családi és vallásbeli ellentétek okozhatnak későbbi problémát házasságban? Mostanában elgondolkozom kapcsolatunk jövőjén.
Üdv!
Párommal 5 éve vagyunk kapcsolatban. Vele szuper minden, kisebb hullámvölgyeink voltak, de mindent megbeszélünk. De a családja merőben más, mint az én oldalamról. Én mindig igyekszem a lehető legjobban kijönni másokkal, de néha nehéz ez nekem, van, hogy nagy összejövetelen el kell vonulnom, és össze kell szedjem magam kicsit:
Tudni kell, hogy őket vallásos módon nevelték, ami nem csak a vasárnapi misékben, de egyéb életviteli dolgokban is megmutatkoznak, konzervatívak, merevebbek, nem beszélve a politikai nézetekről, mert én a megtestesült libernyák ellenzéki gonosz lehetek. Mindenhez én alkalmazkodom, mert ez mindig így van valamiért egy vallásos közegben..
Ilyenkor sokan azt szokták mondani, teljesen mindegy, ha mi ketten jól kijövünk, de “kötelezően” sok időt tölt együtt a bagázs, náluk mindenek előtt van a család, meg programok, mindenben “kötelezően választható” részt venni kb. páromat meg nagyon viszi a család magával, de nem is csodálom, mert akkora összetartó erő van, hogy ha ellenük menne valamiben, szerintem nyöghetnénk egész életre - igen, mikor erről beszélgettünk közöltem vele, hogy ez kb. megfelelési kényszer, de mindegy.
Ha valaki párt keres a gyerekek közül, egyből felmerül, hogy jaj csak vallásos legyen azért, katolikus helyen keressen párt stb. Mivel a pároktól burkoltan elvárnak bizonyos életviteli dolgokat, még abban is biztos vagyok, hogy a hátam mögött kapnám az ívet - mert velem szemben normálisak, de a hátam mögül hallottam rólam és úgy mindenkiről felváltva ezt-azt - hogy nem biztos szeretnék gyereket, vagy ha igen, bele lenne szólva a katolikus neveltetésbe ez 100%. Nem vagyok ateista, bérmáltam, jártam templomba, meg van a saját hitem, de ránk semmit nem toltak a szülők, nem ilyen közegben nevelkedtem. Nem bigottak azért de naaagyon konzervatívak. A gyerekek sok dolgot nem mertek megosztani a szüleikkel, nekem mesélték el, én nem szeretném, hogy a gyerekem ne merjen velem beszélni bizonyos dolgokról. Mivel a család ennyire nagyon egyben van, ezért fix, hogy a születendő unokákat is egybe akarják tudni, ott pedig ezek a különbségek kiütköznének. Pl valaki viszi a gyerekeket misére, ha mi nem szeretnénk, ki lennénk nézve.
Annyira hosszan tudnám sorolni, ami összegyűlik bennem ilyenkor, de nagy vonalakban ez a lényeg. Baromira szenvedek magamban, csatát vívok időnként és ezek a kérdőjelek egyre gyakrabban visszatérnek.. Szüleim teljesen befogadták és kedvelik párom, de ebben a helyzetben mindig is úgy láttam, valójában sajnálnak.
Nektek mi a véleményetek, volt/van ilyesmivel tapasztalatotok, amit megosztanátok?
válasza:Tanuld meg, hogy a valláskárosultak szemében csak egyféle tolerancia van: a sajátjuk! Abnormális ennyire irányítani, korlátozni egy felnőtt embert, arra pedig nyugodtan számíthatsz, hogy utálni fognak, mert azt tudnak a legjobban.
Szerintem nincs nagy jövője a dolognak, de te tudod.
Nagyon hasznosakat írtatok, köszi mindenkinek! Kivéve, aki szerint a páromhoz egy apáca lenne való (: gondolom az ő értékrendje már megfelelne, ugye? Jó, hogy semmit nem tudsz rólam, meg az értékrendemről, de osztod az észt. Mondjuk a pontozás mindent elárul.
Egyébként nekem itt voltak már küzdelmeim, én nagyon erősködöm, mert egy elég karakán személyiség vagyok. Például az összeköltözés, ami 1 éve történt meg nagyjából, szintén port kavart, de nem érdekelt (házasság előtt nem szokás) aztán a mi példánkat követte a családban a többi gyerek, lehet, én vagyok a főkolompos :D
Egyébként meg bírnak engem, de mindig érzem, hogy tudják, én nagyon erős személyiség vagyok, és bizonyos dolgokat a magam útján csinálok. Ha a találkozások nem is túl gyakoriak, mindenki mindig tud mindenkinek a dolgairól, egy állandó nyomást érzek magamon. Kedvencem, ha sugdolózások vannak, hogy “tudod XY mit fog ehhez szólni”. Ez mi, ha nem nyomás? Páromnak meg szerintem azért nehéz, mert egyfajta tartozással van a család felé, mivel hogy szeretik, felnevelték rendesen stb. Én se akarok senkivel se rosszban lenni, ezért nehéz ez iszonyúan. Mert nem az van, hogy bántalmazna valaki, vagy egyértelműen rossz szándékú felém, egyszerűen nagyon más annak, aki nem ebben nőtt fel.
Párommal sok mindenről hosszasan beszélgettünk, és számos lelki gondja, szorongása úgy látjuk, visszavezethető erre.
válasza:Ez kizárólag rajtatok, a kommunikációtokon és a toleranciaszinteteken múlik.
Ismerek full ateista (és egyébként liberális nézeteket valló) férfi és hívő katolikus nő házaspárt, vagy 20 éve házasok 3 gyerekkel. Biztos nem könnyű, de náluk működik. Ők elfogadják így egymást. Persze nálunk a család sem szól be ezért. Nektek is a messze élést javaslom, ha fontos nektek ez a kapcsolat.
válasza: válasza:Ez az ajándék lónak ne nézd a fogát... Nem szabad ebbe belemenni. Normális szülő nem érzi úgy, hogy mert megszülte, felnevelte és netán örökölni fog tőle (vagy se), akkor már a gyereke az ő tulajdona lesz egész életére és majd az ő álmait valósítja meg és az ő életstílusában akar élni. Hanem elfogadja, hogy az egy másik ember, saját akarattal, saját szempontokkal.
Én már túl vagyok ezen, sajnos hát csak életem felére sikerült kijönnöm az árnyékból. Nagyon szeretem a szüleimet, de irdatlan káros, amikor jószándékból, túlféltésből, túlkontrollálásból, kiváncsiságból... stb. mindenbe beleszólnak és úgy érzed már, hogy talán mégis igazuk van és magadtól nem is lennél életképes...? Rámegy a házasság, elrontják a hiteledet a gyerekeid előtt, állandó bizonytalanságban, szorongásban tartanak. Puszta szeretetből, gondoskodásból. És aki olyan személyiség eleve, az nem mer szólni, és magában keresi a hibát vagy későn reagál vagy ide-oda billeg vagy néha telik meg a zsák és leng ki az inga valami drámában, aztán mégis folytatódik minden ugyanúgy... Te legyél okosabb és állj ki magadért, illetve főleg a párod álljon ki magáért, de szóval mindketten alanyi jogon és ne a másiktól várjátok :) Ha ők tényleg önzetlenül szeretik a gyerekük, akkor támogatni fogják akkor is, ha libernyák lesz vagy 1000 km-re költözik vagy bármi. Ha meg akarnak bármit adni, azt ajándékba adják és ne legyenek feltételeik, hogy csak akkor, ha "megérdemlitek".
Egyébként (általában) az elsőszülötteknek a legnehezebb kilépni, és a fiús anyósok is gyakran kritikusabbak :) Ja és mindez nem a vallásosságon múlik, egyszerűen csak a résztvevők hozott pszichés beállításain, kompatibilitásán.
válasza:Ez te csak tudod eldönteni, de azt tudom mondani, hogy én visítva menekülnék.
Nincs bajom a vallásos emberekkel, volt párom családját imádtam(durván vallásos família volt). Ők is engem pedig már az elején közöltem, hogy meg sem vagyok keresztelve szóval én ilyenekből kizárom magam.
Kibékültek ezzel a ténnyel kb 1 hónap alatt.
Szóval én menekülnék mielőtt beszippantana a kis szektájuk.
válasza:1 es nek.
a baratnom fia vallasi iskolaban vegzett, 3. gimnaziumban 2 hetes katolikus iskolai taborban kinaltak meg eloszor fuves cigarettaval a masik osztalyba jaro fiuk. a fiu most 34 eves kemeny drogokkal el es eddig 4 szer volt bortonben kisebb buncselekmenyekert. az egesz csaladjuk vallasos a nagyszuloktol kezdve a tobbi rokonokig. raadasul egy baromian draga (meg az itteni nyugati fizetesek mellett is nagyon draga) elit iskolaban tanult. jol tanult sot kesobb valamilyen diplomaja is lett csak eppen sosem dolgozott ma sem teszi es 34 evesen ugy nez ki mintha 50 lenne. kihullt a haja feketek a foggyokerei az ice tol. szerintem nem fogja megerni a 40. szuletesnapjat. Ennyit a vallas "biztonsagi elonyeirol".
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!