Családi és vallásbeli ellentétek okozhatnak későbbi problémát házasságban? Mostanában elgondolkozom kapcsolatunk jövőjén.

Üdv!

Párommal 5 éve vagyunk kapcsolatban. Vele szuper minden, kisebb hullámvölgyeink voltak, de mindent megbeszélünk. De a családja merőben más, mint az én oldalamról. Én mindig igyekszem a lehető legjobban kijönni másokkal, de néha nehéz ez nekem, van, hogy nagy összejövetelen el kell vonulnom, és össze kell szedjem magam kicsit:

Tudni kell, hogy őket vallásos módon nevelték, ami nem csak a vasárnapi misékben, de egyéb életviteli dolgokban is megmutatkoznak, konzervatívak, merevebbek, nem beszélve a politikai nézetekről, mert én a megtestesült libernyák ellenzéki gonosz lehetek. Mindenhez én alkalmazkodom, mert ez mindig így van valamiért egy vallásos közegben..

Ilyenkor sokan azt szokták mondani, teljesen mindegy, ha mi ketten jól kijövünk, de “kötelezően” sok időt tölt együtt a bagázs, náluk mindenek előtt van a család, meg programok, mindenben “kötelezően választható” részt venni kb. páromat meg nagyon viszi a család magával, de nem is csodálom, mert akkora összetartó erő van, hogy ha ellenük menne valamiben, szerintem nyöghetnénk egész életre - igen, mikor erről beszélgettünk közöltem vele, hogy ez kb. megfelelési kényszer, de mindegy.

Ha valaki párt keres a gyerekek közül, egyből felmerül, hogy jaj csak vallásos legyen azért, katolikus helyen keressen párt stb. Mivel a pároktól burkoltan elvárnak bizonyos életviteli dolgokat, még abban is biztos vagyok, hogy a hátam mögött kapnám az ívet - mert velem szemben normálisak, de a hátam mögül hallottam rólam és úgy mindenkiről felváltva ezt-azt - hogy nem biztos szeretnék gyereket, vagy ha igen, bele lenne szólva a katolikus neveltetésbe ez 100%. Nem vagyok ateista, bérmáltam, jártam templomba, meg van a saját hitem, de ránk semmit nem toltak a szülők, nem ilyen közegben nevelkedtem. Nem bigottak azért de naaagyon konzervatívak. A gyerekek sok dolgot nem mertek megosztani a szüleikkel, nekem mesélték el, én nem szeretném, hogy a gyerekem ne merjen velem beszélni bizonyos dolgokról. Mivel a család ennyire nagyon egyben van, ezért fix, hogy a születendő unokákat is egybe akarják tudni, ott pedig ezek a különbségek kiütköznének. Pl valaki viszi a gyerekeket misére, ha mi nem szeretnénk, ki lennénk nézve.

Annyira hosszan tudnám sorolni, ami összegyűlik bennem ilyenkor, de nagy vonalakban ez a lényeg. Baromira szenvedek magamban, csatát vívok időnként és ezek a kérdőjelek egyre gyakrabban visszatérnek.. Szüleim teljesen befogadták és kedvelik párom, de ebben a helyzetben mindig is úgy láttam, valójában sajnálnak.

Nektek mi a véleményetek, volt/van ilyesmivel tapasztalatotok, amit megosztanátok?