Elvárható az élettársamtól hogy átmenetileg segitsen be a hiteleimbe?

"Igen hülye voltam tudom, de aki nem erti milyen egy bántalmazo kapcsolat az ezt a reszét inkább hagyja ki."

Egyszer adnának esélyt a nők egy normális férfinak, nem egy tutyimutyinak, hanem olyannak, aki nem úgy viselkedik, mint egy kan gorilla, de megállja a helyét az életben. Ja, igen, tudom, az unalmas, a nők észre sem veszik őket, azok unalmasak. Milyen "szar" lehet már közösen építeni a jövőnket, normálisan élni, nem azon rettegni, hogy vajon milyen apró hülyeség miatt fog a párom nyakon b..ni úgy, hogy a fal adja a másikat, meg mindenféle hitelbe belerángatni, ha akarom, ha nem. Ez így jó, persze, összejönni egy agresszív tuskóval, mert ő volt a leghangosabb a hímek között. Persze, most jön az, hogy a kapcsolat elején kenyérre lehetett kenni, olyan rendes volt.

22

Rengeteg nő él nem bántalmazó kapcsolatban. Miről beszélsz??

Kedves 22-es, és akkor miből fognak élni? A kérdést ha elolvastad volna, nem adsz ilyen semmire való választ.

Amúgy az én fiam is járt 1 évet bölcsibe, nem "vágtam tönkre". Rá voltam szorulva, hogy fizetésem legyen, de ha nem lettem volna is visszamegyek. Majd aki volt otthon egy kisgyerekkel napi 12 órát kb egyedül, heti 6 nap 3 éven keresztül, az mondhatja, hogy "otthon a helye". Ez általában férfi duma, akiknek fogalmuk nincs erről, mert reggel elmennek, este haza és az életük a világon semmit nem változott.

Nyugodtan lehet bölcsibe menni.

Nem, nem várható el. Az sem, hogy eltartson (nyilván az, hogy ha már élettárs, akkor kivegye a részét a közös költségekből, az igen), de az, hogy a te hiteledet is még fizesse, az már végképp nem.

Ettől függetlenül ő szabad akaratából dönthet úgy, hogy fizeti, de ez egyáltalán nem elvárható. Még az sem, hogy ő tartson el.

Egyébként is temérdek furcsaság van ebben a sztoriban.

"volt férjem belekényszerített több hitelbe is"

Belekényszerített, igen. Bocsi, most nyers leszek: de nem most kellene keménykedned azzal, hogy meg akarod fejni az élettársadat, hanem a drága exférjednél kellett volna azt mondani, hogy "nem, nem veszem fel azt a hitelt". Igen, előre kellett volna gondolkodni. Főleg, hogy nagyon úgy tűnik, már akkoriban is látható volt, hogy az a házasság messze van az örökké tartó tökéletességtől.

"Mivel kicsi gyerekünk van, akit nem tudtam beadni bölcsibe, mert nincs hely, igy nem tudtam visszamenni dolgozni."

Igen, ez bölcsődés koráig a gyereknek érthető is, és egyébként fejlődéslélektani szempontból nem is baj. A bölcsőde egyfajta kényszermegoldás, az ideális az, ha az anya óvodás koráig nevelni tudja a gyermekét. Nyilván ez nem mindig valósítható meg, de ez lenne az ideális.

"Nekem viszont lejárt a gyes, amiből meg a szüleimtől kapott pénzből eddig kijöttem, de mostmár nem fogok."

Amennyire tudom, a GYES/GYED/CSED a gyermek 3 éves koráig jár, onnantól pedig úgyis óvodába megy. Szóval innentől kezdve ez az érvelés megint bukta, ugyanis ha lejárt a GYES, az azt jelenti, hogy a gyerkőc már óvodás, ami mellett bizony nyugodtan vállalhatsz munkát. Akár 4 vagy 6 órában is, ha a 8 óra más szempontból nem lenne kivitelezhető, de egyébként nagyon sokan dolgoznak teljes állásban óvodás gyermek mellett. Ha pedig dolgozol, akkor meg értelemszerűen azért fizetést is kapsz.

"Nekem így is nagyon kellemetlen hogy el vagyok tartva"

Annyira kellemetlen, hogy semmit nem teszel azért, hogy másképp legyen, sőt, még a kölcsönödet is vele fizettetnéd. Tényleg kellemetlen lehet. :D

Te most nekünk akarsz hazudni, vagy magadnak?? Ha annyira kellemetlen lenne, akkor arra törekednél, hogy legyen saját bevételed, és nem azon törnéd a buksidat, hogy hogyan húzd le az élettársadat.

"Es igen kicsit bosszant hogy ő most pár honap alatt összeszed több milliót"

És nincs is szebb a kapcsolaton belüli irigységnél. ;-)

"en meg azon gondolkozok, hogy fel kell függesztenem a telefon előfizetésem, azzal is nyerek valamennyit..."

Azért szép, hogy itt már szinte úgy állítod be őt, mint aki csak a saját zsebeit tömi, közben meg a valóság az, hogy most is ő tart el téged.

"Köszönöm a hibáztatast!"

Hát figyelj, ha elég nagy voltál ahhoz, hogy gyereket szülj, akkor legyél ahhoz is elég nagy, hogy vállald a tetteidért a felelősséget! És bizony ez már csak ilyen, ha valamit elszúrsz, akkor nem mást kell érte hibáztatni.

De jól mutatja a személyiségedet az is, hogy te ebben az esetben is elvártad volna, hogy mások oldják meg a te problémádat.

"Mondom hogy nem volt a bölcsiben férőhely, tavaly tavasszal (!!) jelentkeztem, de őszig ugyanott voltam a várólistán! "

De nem is ez a gond, drágaság! Hanem az, hogy a GYES 3 éves korig jár. Ha a gyerek meg 3 éves, akkor nem bölcsődébe kell adni, hanem óvodába. Oda pedig kötelesek felvenni.

"Szeptemberben megy oviba, vagyis oktoberben, novemberben már lesz fizetésem, addig vagyok bajban."

Jó, de miért is? A 3. életévét betöltve már járhat óvodába.

"de aki nem erti milyen egy bántalmazo kapcsolat az ezt a reszét inkább hagyja ki"

De, értjük, milyen. Azt is, hogy ez nem úgy megy, hogy egyik napról a másikra az ember hipp-hopp egy bántalmazó kapcsolatban találja magát. Ahhoz előbb össze kell jönni. Ja, hogy te összejöttél azzal, aki bántalmazó? Ez már a te döntésed. Vagy ahogy szokott lenni, eleinte még tette a szépet és jót, és csak utána vált bántalmazóvá? Ez esetben is lehetőséged lett volna lelépni. És ez még csak a kapcsolat része a dolognak, a házasság csak ezután jött. Amibe szintén bele kellett egyezned.

A helyzet az, hogy mi értjük, hogy mi az a bántalmazó kapcsolat, te nem érted, hogy egy ilyen kapcsolatból is ki lehet lépni. Egy bántalmazó kapcsolat kialakulásához is két fél kell. Ha csak fele ilyen vehemenciával álltál volna ki magadért, amilyennel most minket támadsz, meg amilyennek a pénzt követeled, nem kerültél volna bántalmazó kapcsolatba. Az ember pedig saját maga felel az egészségéért, amihez a lelki egészség is hozzá tartozik. Felnőtt ember vagy, nem kéne mindenben másra hárítani a felelősséget, akkor sem, ha tényleg a másik az igazi ganaj.

"****** nem eleg az a nettó 26.000 gyes, meg a családi."

Érdekes, eddig elég volt, és most ennek a 26 ezernek a hiányáért sírsz.

De írtuk, nem is ez a lényeg. Valaki bedobta a magánbölcsit, oké. Szerintem sem jó ötlet. De most már nem bölcsődén kellene gondolkodni...

Meg aztán: egy kicsikét illett volna előre tervezni. Nem tudom, milyen képzettségeid vannak, de léteznek otthonról végezhető munkák is.

"Egyébként magamra soha nem kérek pénzt"

Hát.. pedig technikailag most is magadra kérsz. :D

Itt az a helyzet, hogy elszúrtad, most pedig hárítod a felelősséget. Első körben tessék elismerni, hogy ezt nem így kellett volna csinálni. Nem lesz attól senki egy aljas, rossz ember, mert elhibázott valamit. De sokat elmond, hogy után ki hogyan áll hozzá. Le kell vonni a tanulságot, és igyekezni azon, hogy tovább tudj lépni.

Aztán a hozzáállásodon is lenne mit javítani. Egyelőre te mesterien keresed a kifogásokat, de egyébként meg mindent 1-2 próbálkozás után feladsz. Már eleve az a furcsa, hogy miért mentél bele, hogy a gyerek csak októberben menjen óvodába? Ha már most betöltötte a 3. életévét, az azt jelenti, hogy negyed év csúszással menne csak oviba. Igen, tudom, gondolom az óvónéni ezt javasolta. Na, itt kellett volna ugyanolyan vehemensnek lenned, mint most azokkal, akik rá mernek világítani a hibás döntéseidre. Meg kellett volna mondani, hogy te dolgozni akarsz menni mittudomén... júliustól, vagy augusztustól, és ezért szeretnéd, hogy járjon már a gyerek óvodába. Nem hiszem, hogy mereven elutasítottak volna. Vagy ha igen, akkor meg lehetett volna kérdezni másik óvodákban is.

Illetve: nem tudom, milyenek nálatok a családi körülmények, de nálunk például teljesen természetes volt, hogy a nagyszülők is besegítenek az unoka nevelésébe. Nyári szünetben nagyon sokszor volt, hogy nagyszüleinknél voltunk, ameddig szüleink dolgoztak. Persze, nem mindenhol jó a nagyszülőkkel a viszony, de azért ennek lehetőségét is érdemes mérlegelni. Sőt, szüleimnek eszükbe nem jutott volna nyári szünetben is óvodába járatni minket. Vagy a nagyszüleinknél voltunk, vagy anyu testvére vigyázott ránk, aki akkortájt volt egyetemista. Sok mindent meg lehet oldani, ha a család nem csak anyagilag hajlandó mellettünk állni.

De még ha ez nem is járható út, akkor is létezik temérdek lehetőség, amiket érdemes megfontolni. Mint már említettem, vannak otthon is végezhető munkák. Lehet, hogy nem fizetnek olyan jól, mint egy rendes főállás, de azért a 26 ezernél jobbak. A nullánál meg mindenképp. Nem egy olyan anyukát ismerek, aki a gyerek mellett, otthonról dolgozik.

A jövőben pedig törekedj a nagyobb tudatosságra! Ne akkor kezdj gondolkodni, amikor már a nyakadon van a probléma!

Utolsó nem olvastalak végig, de már kétszer visszatért a kommentedben a téma: nem mindenhol van az oviban évközben felvétel. Pl. nálunk sem. A kislányom júniusban tölti a 3-at és szeptembertől mehet oviba, vagyis ha nem adom be bölcsibe közben, akkor legkorábban szeptembertől tudok dolgozni.

Ettől még egyetértek veled zömében, ezeregy megoldás lehetett volna és olyan nincs, hogy egy bölcsiben sincs a környéken hely 1,5-2 évig.

Nem elvárható, hogy segítsen bármilyen szinten is anyagilag a párod! Örülj neki, hogy kihúz a kakiból. Azon gondolkodtál, hogy nélküle mit csináltál volna az elmúlt időszakban? Azt kellett volna mellette is.

#26: Ezért is említettem, hogy érdemes lett volna más óvodáknál is érdeklődni. Nem tudom, milyen helyen lakik, mert mondjuk ha egy vidéki, szabolcsi faluban, akkor ott persze, nincs sok lehetőség, de Budapesten, vagy egy nagyobb városban adott a lehetőség. Meg sok helyen simán belemennek abba, hogy ha nyáron fel nem is veszik a kicsit, de szeptembertől igen, és augusztusban már lehet vinni beszoktatni. Nyilván nem mindenhol járható út ez, de tekintve, hogy a fél családom pedagógus, egy kis rálátásom van a dolgokra. Nyár első felében valóban nem szoktak újakat felvenni, mert az óvónők nagy része is ilyenkor veszi ki a szabadságát, de augusztus második felétől már bőven szoktak lenni "beszoktatósok".

Meg én kicsit azt érzem, hogy a kérdező igyekezett mindenhol a legkönnyebb irányból közelíteni a problémákat. És persze mindent az utolsó pillanatban akart megoldani. Azt előre lehetett tudni, hogy meddig kap GYES-t. A kiadásokkal is aránylag stabilag lehet előre számolni. Ezen hónapokkal ezelőtt kellett volna gondolkodni, és akkor most valószínűleg már rég lenne megoldás a problémára.

Jó, hát a múlton már nem lehet változtatni. Azt nem fogom elhinni, hogy tökéletes volt a kapcsolatotok/házasságotok, és puff, egyik napról a másikra lett belőle egy mocskos görény. Szóval arra a hitelre nemet kellett volna mondanod, vagy ha már belekerültél egy instabil helyzetbe, és lett volna helyed a szülői házban, nem szabadott volna tovább fokozni az instabilitást egy albérlettel.

De ha már így alakult, nem lehet mit tenni. Viszont én azért van, amit itt nem értek. Te azt állítod, hogy párod eltart. Azaz neked nem kerül pénzbe az albérlet fenntartása. Akkor miért is jönnél ki jobban, ha a szülőknél maradsz?

Illetőleg: ha a szülők támogatnak anyagilag, nem tudod abból fizetni a hitelt?

A kérdésben egyébként több hitelről van szó. Ezek mindegyike személyi kölcsön?