Nők, akik nem akarnak gyereket, miért nem akarnak? Kort is írjatok.

Már 15 évesen is tudtam, éreztem, hogy soha nem akarok gyereket. Rengeteg oka van.

- nem vágyom rá

- ez az egy életem van, jogom van úgy élni ahogy én szeretném, nem úgy ahogy a társadalom/ egyes begyepesedett rokonok/szomszédnéne stb stb elvárja.

Én se kérdezem meg senkitől miért akar gyereket, mert egyrészt nem érdekel, másrészt mert szerintem ez mindenkinek a saját döntése, és egyik oldallal ( akar/nem akar) sincs semmi probléma:)

Végső soron minden ember a saját boldogságát keresi az életben. Ki így, ki úgy. Én így vagyok boldog, gyerekmentesen, a fèrjemmel, és a kiskutyánkkal.

- nem szeretem a gyerekeket

- túl drága felnevelni

- se kedvem, se türelmem, se időm, se anyagi forrásaink nincsenek rá külön. Mi megvagyunk, megélünk, jut szórakozásra is, tudunk félretenni is, de egy gyerekre már nincs + havi min. 100 ezrünk, nem futná. És egy gyerekre szerintem ez a minimum, hogy meglegyen. Mert nem szívesen jutnánk oda, hogy választani kelljen a kajája, a ruhája, a pelenkája, vagy adott esetben a gyógyszerei között. Vagy hogy egyáltalán el tudjuk tartani.

- ok még a gyerekkori trauma is.

Tudom milyen az, amikor szülők felelőtlenül vállalták a gyerekeiket, úgy, hogy nem volt pénzük eltartani, ezért évekre lepasszolták őket a nagyszülőknek, külön külön. A nagyszüleim vertek, éheztettek, nehéz időszak volt, és a testvéremtől is elválasztottak így a szüleink hosszú évekre. A kapcsolatunk már sosem lett olyan szoros mint amilyen lehetett volna, ha együtt növünk fel. Lelkileg ez az elhagyatottság érzés is borzasztóan megviselt, és később komoly mentális problémákat okozott az életemben.

- aztán ott van még az is, hogy a férjemmel mindketten Szeretjük a munkánkat, nem akarunk váltani, és kizsigerelni sem magunkat azzal, hogy netán jobban fizetőre váltsunk amit nem szeretünk úgy, illetve nem jó a hangulat stb. Nekem amúgy sincs idegrendszerem elviselni a gyerekek viselkedését.

- irtózom a terhességtől, szüléstől is

- jelen állapotomban is eleget tudok a gyerekvállalásról ahhoz, hogy ne akarjak olyan életet élni amilyen egy gyerekkel lenne.

-Van annyi önismeretem, hogy tudjam, Nem nekem való.

- Úgy szeretem az életem ahogy van. Egy szerető férjjel, van egy tündéri kiskutyánk, akit közösen fogadtunk örökbe. Van egy szeretett munkám, családom, barátaim, hobbijaim, szeretek könyveket olvasni, neten sorozatokat nézni, zenét hallgatni, közös programokra járni a férjemmel,szeretem a szabadidőt, a csendet, a nyugalmat, szeretek hétvégén délután 2ig aludni.

A hátam közepére sem kívánom a gyerekkel való nyűglődést, a nonstop gyereküvöltést, szaros pelenkát, hisztiket, játszóterezést, orvoshoz/ oviba/ suliba, ide oda cipelést, leckeírást, kamaszkort stb, nem hiányzik a folyamatos stressz, az állandó aggódás érte. Minden rossztól anyaként, sem apakent sem lehet megvédeni, amit nehezen is viselnénk. Gyerekként engem rengeteget bántottak a társaim, a tanárok meg nem csináltak semmit. nem kívánom ezt sem a saját gyerekemnek.

- A gyerek túl nagy kötöttség számomra, nem akarok ilyet az életembe. Jobban szeretem a szabadságot!

- sok éven át küzdöttem súlyfelesleggel, évekig dolgoztam azért, hogy el tudjam fogadni a kinézetemet, elengedni az öngyűlöletet, hogy egy új életmódot, étrendváltást, rendszeres sportolást hosszútávon az életem részévé tegyek. Évek alatt Lefogytam, és nem szeretném ezt a rengeteg melót sem feláldozni, tönkretenni egy terhességgel, szüléssel. Nem akarok kitágult hüvelyt, gátszakadást/ metszést, hányingert, hányást , kívánósságot, szülési fájdalmakat satöbbi.

Nekem ez az egész gyerekvállalás, dolog olyan, hogy számomra egyszerűen nem éri meg a sok áldozatot, lemondást és szenvedést. Nem akarom megnehezíteni a saját életem.

Kb ennyi. 37N

#17 Mondjuk tök jó hogy ezt így leírod... Mindig amikor valaki azt mondja hogy nem akar gyereket akkor jön a klisé válasz: idősebb korodban megbánod.

Az viszont a létező legnagyobb tabu, hogy sokan (jóval többen mint hinné az ember) meg a gyerekvállalást bánják meg. Erről tilos beszélni hiszen automatikusan rossz embernek tartanak tőle.