Szerintetek egy párkapcsolatban vagy házasságban létezik feltétel nélküli szeretet?

Vannak nekem is pozitív példáim arra, hogy tényleg egymást szeretve öregednek meg párok, és még 70-80 évesen is van intimitás köztük, mármint megpuszilják egymást, előzékenyek, segítőkészek egymással, és egyszerűen szeretnek közösen csinálni dolgokat, tudnak kommunikálni és ez jóval nagyobb arányban van meg, mint amennyire idegesítik vagy elszomorítják egymást néha.

De azért nagyon sok olyan is van, akik csak azért hisznek valamiben/valakiben, mert nem hiszik, lehetne jobb ("ó ő ilyen, nem változik, már megszoktam"), vagy mert nem merik bevallani maguknak, hogy az életük 80%-át már olyan mellett töltötték le, aki akár megnyomorította azt, és ez egy pszichés önvédelmi mechanizmus.

Ezeket nehéz kívülről megítélni és persze nincs is mihez objektíven mérni sem. Akár vannak mazochisták is ugye, akik szenvedni, mártírkodni szeretnek vagy folyton vágyakozni, drámázni, bűnbakokat rakni az életükbe.

Egy átlag ember nem Jézus. Ez irreális elvárás. Pl. elfogadhatom, hogy a sarki zöldséges átoperáltatja magát, de az pont azért nem fog érdekelni, mert nem kell vele összeköltöznöm. Egy bántalmazó kapcsolatban is lehetek szerelmes a másikba akár arra áhítozva, bárcsak jobb ember lenne, de mikor mégis elhagyom, mert nem akarok kórházba kerülni meg nem akarom, hogy megnyomorodjanak lelkileg a gyerekek, akkor a fejemhez vághatja, hogy biztos sosem szerettél, és majd jót sírhatok rajta, hogy ha nem tartottam oda a másik orcámat, akkor tuti igaza van...

Ez a "feltétel nélküli szeretet" nevű érzelmi zsarolás inkább akkor szokott előkerülni, mikor az egyik nem érzi magát szerethetőnek és retteg, hogy kiderül, hogy selejtes és igaza van... És akkor a másiktól várja, hogy bizonyítson újra és újra. És ezt lehet agresszív öngólokkal és lehet mártír nyuszin is előadni. Szóval szerintem az egészet marha egészségtelen emlegetni :)