Lányok, volt, hogy hálából voltatok együtt egy férfival?

Voltam hasonló helyzetben. Konkrét szívességet mondjuk nem tett a pasi, max. annyit, hogy sokszor meghallgatott, és más pasik miatti rinyáimat is hallgatta, de ez is kölcsönös volt.

Az volt a szitu, hogy éppen frissen érettségiztem, és semmi önbizalmam nem volt, mert tiniként egyetlen szerelmem sem volt viszonzott, valamint egy csomó fiú tiszteletlen volt, szexet akartak csak tőlem, fogdostak, röhögtek rajtam, miközben voltak más lányok, akikkel tisztelettel bántak. Érettségi után megismertem ezt a fiút, akivel nagyon jó barátok lettünk, de egyáltalán nem vonzódtam hozzá, kifejezetten rondának tartottam. Ő végül szerelmes lett belém, és az első perctől nyilvánvalóvá tette, hogy nem (csak) a testem miatt lenne velem, szereti az egész lényem, komoly kapcsolatot akar. Ő volt az első ember, aki valóban komolyat akart, büszkén felvállalt volna, szóval én emiatt éreztem úgy, hogy hálával tartozom neki.

Még kérdést is írtam akkor erre az oldalra, és a válaszolók többségét felidegesítette, hogy kihangsúlyoztam, hogy nem tetszik külsőre (majdnem 15 éve volt, akkor még kissé más volt a "kultúra" itt), és elkezdtek taposni rajtam, hogy vajon én mennyire lehetek szép, ha azoknak, akikbe szerelmes voltam, még szexre sem kellettem, a nekem nem tetsző csávóknak meg max szexre, szóval ne legyen ekkora arcom, ha annyit sem tudtam elérni, hogy rendes párkapcsolatra kelljek. Valami nagy gond lehet velem, szóval megfogtam az isten lábát, hogy valaki ennyire szeret és megadna nekem mindent, szóval, ha ő nem kell nekem, akkor onnantól önként mondok igent arra, hogy folytatódjon a sz.ar életem, ahol sz.arba se vesznek a pasik, meg a mérce is nyilván túl magasan van.

1-2 másik fiúbarátomat is megkérdeztem, ők ugyan nem mondtak ilyeneket, csak azt mondták, hogy ha lelkileg (barátként) olyan jól kijövünk, és ennyire szeret engem, akkor egy esélyt megérdemel, és lehet, hogy majd idővel beleszeretek én is.

Csupán anyukám + 1 barátnőm mondta, hogy NE, de nekem olyan lent volt az önbizalmam, hogy nem hallgattam rájuk, mert azt hittem, nekem soha nem jár ennél jobb úgysem.

Szóval végül "esélyt adtam", és borzalmas, undorító volt. Nem ajánlom senkinek, hogy vonzalom nélkül belemenjen bármibe is.

Hasonlóan voltam mint 27. Egy rossz kapcsolatból kilépve ismertem meg valakit, aki semennyire nem vonzott. Volt raja kb 30 kg plusz, én meg 45 kg-os kis filigrán csaj voltam. Nagyon jó barátom lett és kezdetektől udvarolt. Virágot, csokit hozott mindig, hívott ide-oda. Mindig éreztette milyen csinos vagyok, érdeklődő volt, megértő, pozitív mindig.

Kb egy év után beadtam a derekam, de nagyon rossz volt. Egy szexig bírtam, már közben tudtam, hogy ez nekem nem fog menni. Utána viszont alig szabadultam. Borzasztó volt, nagyon megbántottam.

Ez olyan őrülten megalázó lenne, hogy nem tudnék együtt élni magammal.

Akkor sem, ha én szexelnék szánalomból valakivel, de még akkor sem, ha megtudnám, hogy velem szexeltek szánalomból.